Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.22.a/1)
1970-10-10
!- 39 -Tóth Róbert; /összefoglaló/ Kedves Elvtársak! Nem volna helyes, ha minden elvtársnak választ próbálnék adni a hozzászólására, mert ezt a feladatot képtelenség ellátni. Néhány kérdéssel kapcsolatban: a pártértekezlet egyetért Szegedi elvtárssal abban, hogy a küldött elvtársak a hozzászólásuk során fölvetették a kerület legégetőbb kérdéseit, beszámoltak a 4-éves munkáról és azokról a feladatokról, melyeket megoldottak, s elmondták hogyan akarnak továbblépni. Az elvtársak nagy felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot, pártszerüen szóltak hozzá a legkényesebb kérdésekhez is. Ami az előterjesztést illeti: minden egyes küldött kifejezte egyetértését és javasolta elfogadásra. Ez azt is jelenti, hogy a pártbizottságnak a jelentését megalapozottnak, reálisnak, elfogadhatónak, rugalmasnak találták az elvtársak. Olyan kérdés nem vetődött fel, mely elvi vonatkozásban eltérne a párt irányvonalától, a marxizmus-leninizmustól. A kerület jellegével kapcsolatban: jó lett volna évekkel ezelőtt kifejezésre juttatni, hogy a kerület munkáskerület, mely a fejlődés szempontjából nagy jelentőséggel bir. Egyértelmű, hogy a XVII.kerület munkás-kerület, pihenő kerület. Nem hibaként vetem fel, de érződött itt valami olyan, mintha a mezőgazdasági jelleggel baj volna, vagy rossz volna ennek egyoldalú hangsúlyozása. Szerintem egyiket sem lehet a másik fölé emelni, ezt azonos szinten kell kezelni, - mi azért vagyunk munkás kerület, mert itt a legtöbb a munkás. A másik vonatkozása ennek a kérdésnek: más községpolitikai feladatokat kell célul kitűzni akkor, ha a kerület mezőgazdasági kerület. Tekintsük a mezőgazdasági munkát azonos szintűnek az ipari munkával mert népgazdasági szempontból ebben nincs különbség. A lokálpatriotizmus kérdésével kapcsolatban: itt a volt községek lokálpatriotizmusa elleni harcról volt szó, mely szét akarja szakítani a beruházási összegeket, - nekünk viszont egy egészséges lokálpatriotizmust kell felvetni, ahol szenvedélyesen dolgoznak az emberek a kerületért. Ezzel függnek össze a községpolitikai kérdések is, melynek két lényeges vonása van. Egyik az, hogy a küldött elvtársak a legnagyobb problémákat is pártszerüen vetették föl úgy, hogy ezen segitsünk. Ez nagyon helyes, s arra kell törekedni, hogy ezekben előbbre is menjünk. De ne engedjük meg, hogy kis kérdések miatt lebecsüljék azokat az eredményeket, melyeket a párt a lakosság erejével alkotott, - bár* mindent meg kell tenni a kis kérdések megoldására is. Ami a konkrét kérdések felvetését illeti: a pártértekezletnek nem feladata pl. az, hogy a villanyát hol■csinálják meg, s igy az sem, hogy alkatrészeket hol lehessen kapni. A Pártbizottságnak azonban már feladata, hogy^ezekben a kérdésekben javaslattal, kéréssel forduljon az illető szervekhez. A rákoskerti iskola kérdésében igazuk van az elvtársaknak, ez probléma, ezzel már mi is foglalkoztunk. Ugyanez a helyzet az óvódéval kapcsolatban. Vad elvtárs fölvetette, hogy nem is olyan nagy dolog az, ha nem "érik" el a tervet. Szerintem akkor ezek a tervek nem is reálisak, bár azt mondom, hogy feszitett terveket kell késziteni. A feszitett terv azt jelenti, hogy olyan tervet csináljanak, amit feszitett munkával ugyan, de teljesítenek. Ezért kérem a pártértekezletet, hogy fogadja el: feszitett tervek készüljenek, de azokat minden eset-7. V V s * 1
