Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.21.a/3)
1961-05-09
|r*“- " ' " “1 j J * - 8 -folyamatában, a prolelárforradalomban jön létre. A proletárdiktatúra megszilárdítása a restaurál ciós erők elleni, a nemzetközi imperializmus elleni harcban, a szocializmus megteremtéséért folyó küzdelemben a kispolgári befolyás elleni harcban megy végbe. A szocializmust megvalósító osztályerőknek - u szocialista forradalmat tágabb értelemben értjük - azonban vannak bizonyps ellentétei is egymással, Ezek az ellentétek másodlagosak, > Alihoz, hogy a fő ellentét, tehát a tőke elleni ellentét domináljon, hogy ennek rendelődjön alá a másodlagos, nem alapvető, nem antagonisztikuá ellentét, az sokban a proletariátus harcának a vezetésétől e rétegeknél található kapltalisztikus tendenciák elleni, kispoigári-burzsoá szokásaik, hagyo-jnánytiik elleni fellépéstől függ, amely az adott körülmények között egyenlő a proletariátus osztályharcával, melynek szükségessége elvitathatatlan. A történelem amint bebizonyította. a proletariátus következetes osztályharca nem elidegeníti, hanem megszilárdítja a szöveti séget. Természetesen a harc fiő formáját és fő eszközei .jellegét tekintve nem admtiisztrati^ nem erőszakos. Ez az általános, az alapvető. Ebben a folyamatban, ha ulárendelf jelleggel is, de bizonyos adminisztratív módszereket is alkalmazunk (pl. tagosítás) melyek elkerülhetetlenek. Ez azonban nem válhat alapvetővé, mert a folyamat torzulása nagyon komoly politikai következményekkel járhat együtt. (Természetesen ellenforradalmi lázadásoknál más a helyzet. De ez csak átmeneti, pillanatnyi jelenség.) A fent megjelölt második következtetés nyilvánvalóan meghamisitia a proletárosztálvharc Jellegét, mert a szövetségesekkel való kapcsolatban úgy értelmezi a prole'ariátus osztályharcát, mintha az a szövetségesek elnyomását jelentené. Aki a proletárdiktatúra pedagógiai- ideológiai harcát mint erőszakot fogja fel, az burzsoá álláspontot tesz magáévá, amely egyben lemondást .jelent a proletariátus Ifegemóniájáról, Lemondást jelent azért, mert a szövetségeseknél van olyan tendencia, amely nem a szocializmus irányába hat, E tendenciák ellen fel nem lépni annyit jelent, mint a proletárdiktatúra létét veszélyezteti. »Mát nem abban áll-e a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában az osztályharo - tanitja Lenin -, hogy megyédjiik a munkásosztály érdekeit a munkásoknak azokkal a csapataival, csoportjaival, rétegeiyel szemben, amelyek makacsul ragaszkodnak a kapitalizmus hagyományaihoz*, (Lenin Müvei 28, kötet, Szikra 1952. 89-90 old,) s nem abban, hogy »a proletárdiktatúra idején a parasztok és kistermelők millióit; az alkalmazottak, hivatalnokok, polgári értelmiségiek százezreit kell álneveink - a kispolgári tömegbefolyások ellen folytatott hosszú és fáradtságos tömegharc utján, (Lenin Müvei 31, kötet. Szikra 1951, 109 old,) Aki arra az álláspontra jut, hogy a szövetségeseket elidegeníti az osztályharc, az nemcsak a munkásosztály és szövetségesei kapcsolatát nem érti, nemcsak a proletárosztály harc lényegét hamisítja meg, haáipsn a proletárforradalom, a proletárdiktatúra alapját teszi semmissé, A fentiekből következik, hogy pártunk, amikor a szövetségi politikáját kialakítom: 1.) A marxizmus-leninizmus szellemében járt el, a proletárosztályharcot marxi-lenini értelemben fogta fel, aq
