Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.21.a/1)

1966-10-20

r i- 43 -munkánk megbecsülését és ezt a pártonkivüli vezetőségi tagok nevében is mikor megköszönöm, egyben Ígérjük, hogy a jövőben feladatok végre­hajtásában is a párt célkitűzéseit tartjuk szemelőtt. Ennek szelle­mében végezzük tömegszervezeti munkánkat, Vida József elvtárs:/Corvin Mátyás szakközépiskola igazgatója/ Tisztelt küldöttértekezlet, kedves Elvtársak! A kerületi Pártbizottság munkáját és a pártszervezetek munkáját a négy év eltelte alatt úgy értékeljük, hogy eredményes munkát végzett. Sokan szóltak a VIII. kongresszus legfontosabb határozatairól, a ter­melő munka fokozásáról. A határosat értelmében ez volt a legfontosabb tennivalünk. A másik fő célkitűzés a kulturális nevelő-munka területén kitűzött fela­datok me javítása volt. Hogy milyen sikereket értünk el ez ismeretes. E területen dolgozó peda­gógusok, igazgatók lelkiismeretes munkát végeznek. Viszont nem mentesek azoktól a hibáktól sem, arait a beszámoló említ, sőt azoktól sem, ami nem lett megemlítve. Megállapítható, hogy a pedagógusok egyre inkább világosan látnak pedagó­giai, politikai kérdésekben egyaránt. A teljes egység feltételei azonban még nem megoldottak, mert még azok a feltételek nem alakultak ki, ami a politikai, ideológiai egység teljességét jelenti. Az egység legfontosabb feltétele, hogy a vezetés milyen politikai öntu­dattal látja el a munkáját, miként dolgoznak együtt a párt, a szakszerve­zet és a KISZ szervezetekkel. Ha ezek a szervek vezetői nem tudnak jól együtt dolgozni, más nem lőhet egységről beszélni. A továbbiakban beszél arról, hogy a pártszervezetek feladatai megnöveked­tek, valamint azt is, hogy egyes iskolákban nem tetszik a vezetésnek, ha a párttitkár véleményét hangosan kimondja, vagy ha az elképzelés ellen­tétes a vezetés elképzelésével. Ez helytelen irányzat. Kell azon gondol­kodnunk, hogy ki segít a munka előbbrevitelében, aki megmondja a vélemé­nyét, vagy pedig az, aki a hibákat elnézi. Szerintem a jó párttitkárnak ez a feladata. Hozzászólásában foglalkozik, hogy tapasztalható kettősség a nevelő és &z iskola, valamint az iskola és a társadalom között. A tantestület tagjai között sincsen meg az egység, ha a többség helyesen ítéli meg a politikai, pedagógiai tennivalókat, vagy egy kis réteg, aki ezzel nem ért egyet, s hátráltatja a nevelő-munkát, amit pedig minél hatékonyabbá kell tenni. Szólni kell a nevelés problémája tekintetében az iskola és a társadalom viszonylatában is. Pl. tanácsüléseken lehet olyan vitákat hallani, ahol a nevelés úgynevezett drasztikusabb eszközeiről szólnak, akik az "elvetett” nevelés eszközeivel próbálnak egyetérteni. Ezzel a nézettel nem kívánok vitába bocsájtkozni, azonban azt le kívánom szögezni, hogy a testi fenyí­tés nem lehet eszköze a gyermek nevelésének. Egy-két pedagógus tekintetében sajnos ez még előfordul, de ezt mindenki küszöbölje ki munkájából. L_________ ________________________________________________________________________________________ ±

Next

/
Thumbnails
Contents