Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.20.a/4)
1963-02-15
á ■ I * - 26 - ' * Dr. Láng Jenő elvtár®: Tisztelt Végrehajtó /3izott®ág! Ke.d ve s El v t ár <3 a k I Elöljáróban talán azt szeretném megemlíteni, hogy a jelentésnek főleg a végső kic-engésével értek egyet, hogy ez az állapot, nem tartható tovább, ami a vállalatnál jelenleg fennáll. Hogy jutott a vállalat eddig? - azt hiszem, ez az a kérdés, amit egy kicsit jó lenne közelebbről boncolgatni. Engedjék meg, hogy néhány mondattal, én, aki elég közelről voltara ennek, a kérdésnek a szemlélője, ezt talán meg-próbáljam elmondani. 1957. áprilisában, - tehát 3 hónappal a Máté elvtár- után és 3 hónappal a Varga elv,társ előtt kerültem a vállalathoz és egyes elvtár-aknak az volt az el®5 kérdése, hogy tudod, hogy. milyen lepra helyre kerültél? Meglehetősén rossz volt kifelé: ilyen szempontból a vállalatnak a hírneve. Vállalati vezetők egymást váltották, párttitkárok egypaást váltották, plu®z még az ellenforradalom, - meg- ,^-v lehetősén zürö® állapotok voltak. Máté elvtár® már rámutatott arra, hogy Varga elvtár®at 1957« júliusában nevezték ki a vállalat főmérnökének, - szintén zürö® körülmények között. Ebben az időpontban már kicsengett az ellentét végeredményben a vállalat főnök, az akkori P.B. titkár é® a Varga elvtár® között. Ezt nyugodtan állíthatom, hogy az el®ő percben már fennállt. Nem igy, de fennállt* Az első időszakban úgy ítéltem meg a helyzetet, - é® azt hi®zem, velem együtt a kormányzat i®, amikor a Máté elvtár®nak kormányk'itüntetést adtak a munkájáért, - hogy a Máté elvtár® álláspontja volt a pozitivabb. A Máté elvtársékkal értettem akkor egyet. A helyzet folyamato®an tovább é® tovább állandóan éleződött. Tőlem a brigád i® megkérdezte, hogy miben látom a két elvtárs közti ellentét magját. Nem i® egész objektív körülmények között keresem, hanem a két ember egyéni-égében. A két elvtár® magatartásra, gondnlkozá®médre, kérd ®ekhez való hozzáállásban tűz e® viz. Én igy láttam ezt a kérdést. Azt nehéz boncolgatni, hogy az egyik kérdé®ben f az egyiknek, a má®ikban a másiknak volt igaza. De ha valamiről szó volt, ka&x akkor bizto®, hogy két véleményük volt. Én i® úgy tudom, hogy vizsgálta több®zör ezt a kérdést különböző ®zerv. Engem mo®t kérdeztek meg el®5 izben, úgy hogy ón c®ak hallottam különböző pletykák utján, hogy megint víz-gáltak, megint volt valami, de hogy mit határoztak, mit mondtak, - ezt per®zo senki nem közölte. A Landler kollektívája i® megérdemelte volna, hogy legalább annyit mondjanak: rendet csináltunk, az elvtársakat megbíráltuk. Közölték volna az eredményt.Ez a bizonyo® bírálat ás félelem kérdése. Ez a félelemkérdés úgy néz ki, hogy általában az ember házába nem csap bele a villám, de azért villámhárítót fel®i$rel. Igaza van a Máté elvtár®nak. Nekem i® voltak vitáim a Mává elvtár®®al elég óle®ek ®ok®zor. senki hátrányban nem részesült, mert vitatkozott. De mindenki kitért a viták alól, ha c®ak tehette. Kétségtelen, hogy az emberek ideje azzal megy el ré°zben, hogy a másik mit gondol, áfáikor valamit mond. Ez hos®zú időn tényleg igy i® volt.- 3
