Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.20.a/4)
1959-02-20
• — ,---------------T---------_____----------------------------------------S4J í% - 7 - *» És igen sajnálatos az a tény, hogy azt a légkört, amelyet igy kialakítottak, bevitték u kapitányság pártalapszervez ötének az életébe ia és azonkívül a párttól idegen frakciót hoztak létre, ugyannyira, hogy a pártvez tőaéget egymissál szemben álló felekre bontotta. Igaz, hogy a kialakult frakció nem egy, a pár tünk irányvom nalával ellentétes platformot alkotott, hanem csak személyi gyűlölködések, intrikák és az egymás iránti becsmérlések ingoványos talajára tévedt. Mégis károsan befolyásolta és bénitotta pártunk politikai, épitő, nevelő munkáját a kapitányság területén* ’olitikai munka nz ellenforradalom után a fentiek miatt csak nehezen tudott kialakulni, és ami mégis kialakult az is csuk felszínes, olyan hivatal szerű 1 tt. zabbal is látszik, hogy bár az ellenforradalom leverése után a párt újjászerveződött, és a pártalapszerv működik mind a mai napig, nem tudtak p pártszervezet életébe pártazerllséget levinni, mert nem tudták szétoszlatni az egymásiránti bizalmatlanság ködét. Elmulasztották, hogy pártazrli keretek között, de kemény bírálatban részesítsék azokat, akik párttagokhoz méltatlan, meg nem engedhető hibákat követtek el. Nem tartották be a pártszervezet életében a szabad vélemény nyilvánítás elvét, a párt szerű, az éles körű vitákat, hogy kommunista módon egymás fogyatékosságait, hibáit feltárba egymást segituék b fogyatékosságok leküzdésében* Megmutatkozik ez a pártszerütlen maga tart jís abban is, hogy az alapszervezet vezetőségében nincs meg az egyetértés, az egymás megbecsülése, az erkölcsi és politikai egység,a kollektív munka. Ezek hibák abból adódnak, hogy a vezetőség tagjai között olyan egyének ia vannak mint Táska szds., Vigh elhdgy., Zeher elvtárs, akik maguk súlyosan vétettek a kommunista erkölcs, a pártszerűség ellen, és minden birálat vagy önbirálat nélkül pártvezetőségi tagok lehettek. Szinte önmagától vetődi* fel a kérdés. Vajon milyen tekintélye lehet a párttagság lőtt az olyan vezetőknek, kik maguk súlyosan vétettek az erkölcsi non, és a párt szerűség ellen. J