Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.20.a/4)
1958-10-31
I I- 5 -A kezdeti sikerek láttán a kormány, dr a jobboldali szociáldemokraták is akik látták, hogy töm'g ik mind inkább a kommunistákhoz csatlakoznak, la akartak számolni a kommunistákká. Ehhez csupán ürügy kellett a kormánynak cs megrendeztek az aljas provokációt, mely t f 1használtak a párt illegalitásba szorítására. A provokáció rövid n a köv"tközéképpen zajlott le: A Kommunista Párt 1919. február 20-ra nagy munkanélküli tiínteriést hirdetett, mely tüntetésen a munkanélküliek követelték a kormánytól a műn— ^ ka lehetőségek megteremtését, vagy ha őzt nem teremtik meg az állandó munkanélküli segélyt. A nagygyűlés után a résztvevők zártsorokban a Visegrádi utoai Párt Központ elé vonultak szinpátia tűnt tésre. A provokátoroknak sikerült a tömeg 'gy részét megnyerni, hogy menjenek a Népszava Szerkesztőséghez tiltakozni a Népszava magatartása ellen, Ugyanis a Népszavában r napon j 1-nt meg ogy oikk, mely jogtalannak Ítélte a munkanélküli k követelését. A kormány <rro az időre népőrsóggel és rendőrséggel szállta meg a környező utoákat. A tüntetők megérkezése után a rendőrség megk: zdto a lövöldözést s a másik utoát megszálló népőrséggol tűzharcba keveredtek. Több rendőr é3 népőr vesztette itt él"tét. A szociáldemokrata miniszterek azonnal követelték a kommunista vezetők letartóztatását, mondván, hogy az egésznek a kcomu— nista v zctők az okai és követelték a párt illegalitásba való szorítását. Több kommunista vezetőt, köztük Kun Béla elv társat is február 20-a után börtönbe zártak. A párt azonban élt és dolgozott tovább. Jellemző az addigra kialakult forradalmi helyzetre, hogy mároius elejétől a párt a rendőrségi üldözések ellenére is lényegéten legálisan tévékénykodott. Fokozta a nép töm ;gok forradalmasé dását, a párt mellé állását az a tény is, hogy a párt vezetőit a r-ndőrsegon brutálisan bántalmazták. Követelték a néptöm*g' k a bántalmazások beszüntetését, a kommunisták szabadlábra való helyezését. Nagy segítséget jelentett a bebörtönzöttoknck Lenin elvtárs távirata, melybe n figyelmeztette a kormányt, hogy o kommunista vezetők elleni további brutális bánásmód esetén retorziót fognak a lka lm a zi a fogságban lévő magasrangu magyar katonatiszteken. Közben a párt befolyása mind jobban nőt, A szociáldemokrata vezetők látva, hogy tömegeiket t lj-.sen elvesztették, hogy helyzetüket a munkásmozgalmon belül megtartsák, elfogadták a kommunisták egyesüléséro vonatkozó platformját, melyet Kun Bél-’. "Ívtárs a börtönben dolgozott ki. Ez idő alatt a kormány t kintélyétteljesen elvesztette. Teljes belpolitikai válságba került, melyet tetézett az is, hogy külföldről semmifél" segítséget nem kaptak, # Az amúgy is bukásra ítélt kormány szánára a kegy'lem döf éri a 7yx jogyzék adta meg, melyben a Frnnoie katonaság Magyarország ujabb területeinek megszállását követelte. «./. 3/1 ~______________________________ ~~ J fa — ---------------------------------------------------------
