Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1979 (HU BFL XXXV.20.a/3)
1979-07-17
r— ^ \ ||| üw -;v ::j " íTrjj-:-.' J- 6 -kötelezettségei vannak szövetségeseivel, s velük együtt határozottan fellép bármilyen támadási kísérlettel szemben. Bírálta az amerikai kormányzat külpolitikájának negatív törekvéseit, felhívta a figyelmet azokra a problémákra, amelyeket a fegyverkezési hajsza fokozása, a Szovjetunió belügyeibe történő beavatkozási kísérletek, a szovjet katonai fenyegetésről gyártott koholmányok jelentenek a két ország viszonyában. Egyetértés volt abban, hogy közös erőfeszítésekre van szükség a kapcsolatokban mutatkozó megtorpanás leküzdése, a két ország viszonyának stabilizálása érdekében, A szovjet küldöttség nagy jelentőségűnek értékelte, hogy a közös nyilatkozatban az amerikai fél elfogadta: egyik fél sem fog katonai ^ fölényre törekedni a másikkal szemben. Az egyes konkrét világpolitikai kérdésekről folytatott megbeszélések nem voltak könnyűek, több probléma kapcsán alapvető különbség volt az álláspontokban. Carter elnök kifejtette azt az ismert amerikai álláspontot, miszerint az Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában zajlő fegyveres megmozdulások a Szovjetunió,valamint Kuba és Vietnám közvetlen katonai beavatkozásának tulajdoníthatók és követelte ennek beszüntetését. Brezsnyev elvtars visszautasította a népi forradalmak ilyen minősítését óshangsulyozta, hogy olyan objektív folyamatokról van szó amelyekben a döntő tényezőt az érintett országok belső viszonyai jelentik. Aláhúzta azt is, hogy Kuba minden esetben a törvényes és független kormányok kérésére nyújtott támogatást a külső agresszió visszaveréséhez. A szovjet küldöttség vezetője bírálta az Egyesült Államoknak a közel-keleti kérdésben folytatott politikáját. Rámutatott arra, hogy a válság igazságos, tartós politikai megoldását akadályozza az amerikai közvetítéssel létrehozott egyiptomiizraeli különalku. Az amerikai elnök kitartott jelenlegi politikai irányvonaluk mellet, ami azt jelzi, hogy hosszú és bonyolult küzdelemre kell számítani a közel-keleti válság rendezésében. Brezsnyev elvtárs felhívta Carter figyelmét azokra a veszélyekre, amelyeket az Egyesült Államok Kínához való közeledése, a kinai vezetés agresszív törekvéseinek hallgatólagos^ támogatása jelent. Az amerikai elnök arról igyekezett meggyőzni szovjet tárgyalópartnerét, hogy a Kínához fűződő kapcsolatok fejlesztését nem szovjetellenes szándékok vezérlik, céljuk a stabilitás elősegítése Délkelet-Azsiában és a világban. . / . AC ________________________________ J