Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.20.a/3)
1961-07-14
| -VJ Szente Ferenc elvtárs; olyan értelemben kelfene ezzel a problémával foglalkozni és megvizsgálni ezt a kérdést, hogy nincsenek-e a pártszervezetek a különböző .feladatokkal túlságosan leterhelve. T.i. az a helyzet, - én csak az .Olajgyár pártszervezetét ismerem - hogy a meglévő tervek is eléggé zsúfoltak és sokrétű problémát von maga .utám, amivel foglalkozni kell. Gondolok itt elsősorban a legfontosabb'feladatra, a szeptemberi határozatnak a végrehajtására. Az minden egyes üzemi pártszervezetnek nagyon sokrétű ós sok feladatot ad. Azonkívül egyéb propaganda ós agitáció,'stb. feladatok is vannak az üzemi . pártszervezeteken belül. Meglátásom szerint sok esetben azért hanyagolódik el ez az igen fontos feladat, mert nincs rá idő, .és ha még hozzávesszük azokat a feladatokat is, amit sokszor a Budapestitől, vagy a Központtól menetközben kapunk, valóban olyan sokrétű és olyan sok a probléma, hogy elsiklik. Véleményem szerint a terven belül kellene biztosítani elsősorban, hogy ennek megfelelő helyet tudtunk biztosítani, hogy ^ az üzemi pártszervezetek vezetőségi üléseken, taggyűléseken megfelelően tudjanak foglalkozni ezzel a kérdéssel. Véleményem szerint ezt a kerületi pártbizottságnak kellene valahogy irányítani és biztosítani. Röviden szeretnék foglalkozni a bírálat ós önbirálat kérdésével. Ez általában nagyon komolyan sántit. Az utóbbi időben, - talán mert elsüllyedtünk ő többi feladatok végzésében, - a pártbizottságon belül is nagyon elhanyagolt kérdés lett. Nem helyesen viszonyultunk ezekhez a kérdésekhez, hanem legtöbb esetben úgy, hogy ez nekem szól. Bennem is soksáor felmerült ez a kérdés, és általában mindenkinél ezt tapasztaltam. Ha vizsgálni akarjuk ezt a kérdést, akkor elsősorban a saját sorainkpn belül kell ezt megnéznünk ós rendeznünk. Nagyon egészséges ós helyes volna, hogyha a pártbizottságon belül, a pártbizottsági tagokkal is el lehetne néha beszélgetni és ilyen értelemben elmondani a muno-kájukról a véleményt, a bírálatot és azt hiszem, hogy akkor ezzel a nevelés szempontjából nagyon sokkal előbbre tudnánk jutni. Érzem ennek a hiányát ós kétségkívül ebben a kérdésben valahogy előbbre kellene jutni. Amikor arra kerül a sor, hogy az apparátusba behozzunk valakit, -egy jó fejlett elvtársat,'- akkor igen sok esetben felvetődik az anyagiasság kérdése. Ez'tény. Úgy van, ahogy a Szigeti elvtársnő felvetette, hogy anyagilag is rosszabb helyzetbe kerülnek és azonkívül még plusz-munkát is kell végezni. Mert az apparátusban nem úgy van,,hogy 5 órakor befejeződött a munka és leteszem a tollat, hanem ha a szükség úgy kívánja, akkor ki kell menni az alapszervekhez,sokszor késő esti elfoglaltságot is jelent ez. Ezen a területen is érdemes volna elgondolkozni, felvetni a felsőbb pártszervek felé, hogy hogyan tudjuk ezt a problémát megoldani, hogy ' előbbre tudjujk jutni ezekben a kérdésekben is. Akkor amikor mi beszélünk a káderek nevelésének a kórdésé' ről és a káderek megbecsülésének a kérdéséről, egyrészt azt mondjuk, hogy lehetőleg arra kell törekedni, hogy a megfelelő káderek, akár gazdasági, akár politikai vonalon, kevesebbet legyenek mozgatva,'minél nagyobb gyakorlatot sze‘ rezve, minél hosszabb Ideig maradjon egy-egy káder a saját < területén ás fejlődjön egy kicsit. Aztán a pártunknak van • ‘ • / • I I, ■ ■■ ■ I
