Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/7)
1966-02-17
Javasolja: hogy a vállalati nyereség és a forgalmiadó együttes összegét ösztönözzék a jövőben, mert ez a népgazdasági érdeknek jobban megfelel. A monopolhelyzet kérdése: azért olyan monopolhelyzetben a nagyvállalatok nincsenek, különösen azok, melyek exportálnak. Annak a vállalatnak, melynek exportálni kell, annak fejleszteni kell a gyártmányait, uj cikkeket kell kidolgozni, hogy megállja helyét a világpiacon. Nem akarom lebecsülni a közgazdász elvtársakat - hisz magam is az vagyok - akik egy kicsit messzebb vannak a terv meléstől és igy állapították meg a monopolholyzet kérdését. A könnyűiparban az export miatt a korszerű, uj termékeket kell kivinni és nekünk akkor jó az export, ha van mögötte belföldi fogyasztás is. Én azt várom az uj mechanizmustól, hogy sokkal tevékenyebben, gazdaságosabban fogunk dolgozni, mint eddig és akkor nagy lépésekkel fogunk előbbre menni. Szende György elvtárs Gépipari Technológiai Intézet: Bevezetőjében elmondja, hogy ő képzettségénél fogva nem közgazdász, igy részéről más szempontok merülnek fel. Részemről a 3. oldalon, mely a jelenlegi helyzet elemzésével foglalkozik, kívánok hozzászólni. A népgazdaság különböző ágai egymástól való függése jelentékenyen megerősödött, de a fontos megállapításokat nem mindenütt veszik figyelembe! E fejezet /5«old./ körülményei a tervnek közvetlen következménye. Nem értek azzal egyet, hogy a vállalat központtá válását előnyös volna csökkenteni, holott a fő népgazdaság éppen a vállalatoknál van. A kötelező tervmutatók úgymond nem felelnek meg arra, hogy ezeket a tartalékokat felhasználják hozzájuk, de a vállalatok természetesen fel fogják használni. Ez akaratlanul is központi tartalék. Az ipari szervnek bizonyos felmentésére van. Nem értem egészen a 7. oldal legutolsó sorában levő kapcsolatot ” még mindenütt ugyanezen uj létesítmények stb.". Ez sok területen igaz, egészen bizonyos, de sok helyen nem ez az igazság. Gépipari vonalon dolgozók, létszámukat tekintve, nem túl nagy, de jelentőségük annál fontosabb. Teljes joggal nem lehet lerögzíteni, ami ebben a pontban van. Egyetértek azzal, hogy mint tétel, végrehajtandó a lehetőség szeinti "maradandó össznépi tulajdon". Azonban az össznépi tulajdon az élkövetkezendő időszakra nem azon múlik, hogy mi mit jelentünk ki. Ott dől el a gyakorlatban. Nem egyszerű gazdaság ez, tervezés mellett történik, de a föld valóban nem csoport-tulajdon, össznépi tulajdoni melyet átadtak a kolhozparasztoknak. 1$.old.1./bek. Vállálatok fejlődtével mi lesz a feladat. Legelőször a profil megállapítás. Nem tudom eldönteni, ezért tisztázni kellene, hogy mit értünk konkrét termelési programnak. Vállalatok önállóan döntsenek a termelési programúkról. Véleményem szerint az alapkérdésben nem látunk tisztán. Éppen a részletkérdés eldöntéséhez erre feltétlenül Szükségünk lenne. Nálunk hosszú évek óta a mutatók számáról van szó. A vállalatok egymással szoros összefüggésben állnak, Nem mondható ez közvetlen anyagi érdekeltségnek. Ezt nem tudom megmondani, hogy lehetett volna megcsinálni, hogy meg legyen az összhang. Minden tapasztalat arra mutat, hogy a mutatók száma a program. A mutatók számának egyszerűsítése káros a'dolgokra, viszont mégis ennek a kérdésnek az elemzéséhez tartozik. Profil kialakulás Összefügg a monopolhelyzettel. Nyers elvtárs, amikor a régi rendszert birálja, teljes egyértelműen nyilatkozik a mutatók spontanitásáról.