Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/7)

1966-02-17

hatásfokkal elrendezni, tehát abban nagy egyetértés van, hogy ilyen jellegű tervutasítások nem kellenek, hogy exportra hány darabot kell valamiből termelni, de azt, hogy mennyi export kell, vagy hogy egy-egy vállalatnál mennyi beruházás szükséges, azt biztosan meg kell szabni*

Az áru - pénz viszonyok, a piac szabályozásán keresztül ezt jobban kézben tudjuk tartani a jövőben is.

Az uj mechanizmus nem jelenti azt, hogy a központi szervek a jövőben semmiféle beavatkozást nem fognak a vállalatok életében eszközölni. E tekintetben nagyon különbözik a mi Központi Bizottságunk álláspontja a jugoszláv állásponttól, akik mereven elitéinek minden állami beavatkozást. Mi ezt nem mondjuk, mert az állami vállalatok az állam irányítása alatt, kinevezett igazgatók vezetésével működnek és előfordulhat, hogy szükség esetén az állam konkrét, határozott utasításokat is ad, ami'egy konkrét időszakra, valamilyen konkrét feladatra vonatkozik.

A monopolszervezetek és a verseny problémájával kapcsolatban az irányelvekből világossá válik, hogy ezek a szervezetek elkényelmesedtek, az anyagi érdekeltség igen nagymértékben a nyereségre épül és ennek sok formája, módja van egy vállalatnál. Ha egy vállalat abszolút monopolhelyzetben van, akkor ez még a szocializmus körülményéi között is elég sok veszéllyel jár a szükségletek kielégítésére. Általában ilyen esetben a'fogyasztó kiszolgáltatott helyzetben van a termelővel szemben. Kivétel persze előfordul úgy, hogy egyes'területeken az értékesítő szerv van monopolhelyzetben, mint pl. a könnyűipar egyes területein, ahol nem veszik át a megtermelt árut, mert a termelő vállalat nem'tudja bizonyítani, hogy a fogyasztónak szüksége van termékeire.

A monopolhelyzetet nem lehet egyszerűen megszüntetni, mert a specializáció törvényszerű folyamat, sőt az állam által segített, támogatott folyamat, ami nem megállítható, hanem előre kell vinni. Különböző megoldások adódnak ágazatonként. Olyan helyzetben, ahol magától értetődő, hogy egyetlen vállalat termel valamit Az országban, nem szabad megengedni a közvetlen importálás jogát. Ipyen esetben az import potenciális konkurrenciat olyan mértékben kell kiépíteni, hogy ha ez a vállalat a műszaki fejlesztésben lemarad es nem elégíti ki a szükségleteket, akkor lehetőség legyen arra, hogy importhoz folyamodjanak. Feltételezhető, hogy ha ez a kapu nyitva van, akkor sokkal kevésbé fogják igénybevenni, mintha ezt zártnak tekintik. Ha a termelő vállalat tudja, hogy lépést kell tartania az import konkurrenciával, akkor igyekezni is fog ezzel lépést tartani, hogy a vevők minél kevesebb importot vegyenek igénybe. Előfordulhat, hogy a vállalat úgy látja. hogy számára gazdaságosabb és célszerűbb valamilyen belföldi igény kielégítése helyett exportot gyártani, akkor'csak hozzanak be importot, a belföldi szükségletek kielégítésére.

M^sik forma aZ, hogy megadni a lehetőséget több vállalat konkurrenc iájára, Igaz, hogy ebből károk is származhatnak, azonban mérlegelni kell azt a kérdést, hogy az olyan veszteség az államnak, ami nyiltan jelentkezik a termelőnél, mekkora és célszerűbb, vagy kisebb-e annál, ami láthatatlanul, ellenkező esetben a fogyasztónál jelenkezik. Pl. két könnyűipari vállalat konkurál egymással és beruházásokat eszközölnek ugyanarra a célra, ebből láthatóan veszteségek keletkeznek az államnak. Ugyanakkor, ha kimondjuk, hogy egy terméket csak egyetlen vállalat gyárthat, ebből nem keletkezik veszteség. Ugyanakkor a gyakorlatban éppen ebből