Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/7)
1966-02-17
így történik ez a többi szocialista országban is. Pl. a SZU- ban Koszigin elvtárs kifejtetne, hogy jelenleg még fenn kell tartani a béralapot, mert most még nem képzelhető el, hogy ennek megszüntetése ne veszélyeztetné a bérek és az árualap egyensúlyát. De a későbbiekben a béralapnak, mint kötelező mutatónak az eltörlése feltétlenül szükséges és kívánatos. A 2 évvel ezelőtt végrehajtott iparátszervezés eredményeit ma még nehéz értékelni. Attól függően, hog;y ki, milyen szinten érdekelt az átszervezésben, más nézőpontból látja a problémákat. Általában az ipar átszervezéséről az volt a véleményem, hogy bizonyos helyes irányelveket dogmatikusan hajtottunk végre. A vállalati összevonások következtében nagyobb gyárak létrehozásának helyessége általában nem vitatható. De ott, ahol magasabb szintű irányítást valósítunk meg, mint amit megenged a termelőerők jelenlegi színvonala, ez negatív eredményeket hoz. Ha egy loo-as létszámú üzemben elektronikus számítógépeket állitunk be a termelés programozására, az teljesen kihasználatlan. Ez még altkor is fennáll, ha lo olyan'vállalatot vonunk ■ össze, ahol loo-loo eiU- ber manufakturális módszerekkel dolgozik. A különböző iparágak* bán nem azonos feltételekkel dolgozó vállalatok összevonása tör*tént meg és az uj mechanizmus bevezetésével az itt elkövetett hibák halmozódhatnak, ha nem tudjuk megfelelően értékelni a 2 évvel ezelőtt végrehajtott átszervezések hatását. A trösztök irányitó tevékenysége sokban különbözik a minisztériumok irányitó tevékenységétől. A trösztök dolgozói anyagilag is érdekeltek a termelésben, azonban a központokban dolgozóknak az egész vállalat összesített eredménye is megfelelő, ezért a gyorsabb eredmény érdekében a fejlesztési összegeket olyan vállalatuknak adják, ahol az hamarabb gyümölcsözik. Az uj gazdasági mechanizmussal meg fog történni a fejlesztők felelősségének lebontása a vállalatokra, dé a vállalatok által megtermelt összes eredmény továbbra is a központ elképzelései alapján kerül felhasználásra. Ezzel olyan helyzetet teremthetünk, amely esetleg lassabban gyümölcsöző, de perspektívában többet hozó vállalatokat előnytelen helyzetbe fog hozni. A külkereskedelmi szerveknél lehetnek olyan területek, amelyeket elhanyagolnak, mert az ő eredményük pl. a gyógyszeripar területén az összesített eredményektől függ, annak megfelelően vannak anyagilag érdekelve. Ez esetleg népgazdasági és deviza szempontból is hátrányt és károkat okozhat. A felügyelő bizottságokkal kapcsolatban nem értek egyet Havas elvtárssal, aki azokat a tőkés részvényesekhez hasonlította. Kétségtelen, hogy a,nálunk meglévő üzemi tanácsok betölthetnék a felügyelő bizottság szerepét; hiszem érdekük, hogy a vállalat a legjobb eredménnyel működjék. Az irányelvek azonban a felügyelő bizottságok összetételére vonatkozóan is meghatároznak bizonyos ala£>elveket, melyszerint ez a vállalatok, a bank és a felhasználó szervek küldötteiből alakul. Ez eleve megszabja, hogy ennek a felügyeleti bizottságnak túlságosan nagy hatásköre nem lenne, mert egy ilyen összetételű bizottságban széleskörűen szubjektív vélemények fognak kialakulni és kérdés, hogy lényeges problémákat fognak-e felvetni és megoldani. Ebben az összetételben, a bank lenne, aki a két véleményt, a felhasználó és a termelő vállalat összhangját megteremti, ez pedig nem tudom, hogy a bankok felkészültsége, szakértelme alapján megfelelő és elegendő, általában objektív lenne-e?
