Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1985-05-16
7 ilag, ami erős, jól szervezett irányítást igényel. A központi irányítás nem zárja ki, sőt feltételezi, hogy a vidéki és a XV. kerületi, valamint a zuglói üzemek nagyobb önállósággal, saját lehetőségeikkel gazdagítva oldják meg feladataikat. Szinte valamennyi üzem képviseletében felkeresték a kerületi pártbizottságot, segítséget kérve az általunk is jogosnak vélt önállóbb gazdálkodási lehetőségek megteremtése érdekében. A felső vezetés nem ellenzi az önállóbb gazdálkodás kialakítását, mert elkezdődött az önálóbb bérezési lehetőséggel. Továbbhaladni nagyon nehézén tudnak, ennek legnagyobb gátját a munka szervezetlensége, a gyárban folyó irányítási folyamatok gyengesége képezi, ehhez párosul a korszerűtlen vezetési hiearhia, mely rugalmatlan és az esetek nagy többségében, nem hogy megelőzné, kivédené az amúgy is létező termelési gondokat, (pl: importanyaghiány, munkaerőgazdálkodás, stb.) hanem csak utólag regisztrálja az eseményeket. Ilyen gazdasági légkörben soronkivüli, rendkívüli, azonnali a legtöbb intézkedés, de ez ha mindennapossá válik, igy elveszti a rendkivüliségét. Ugyanakkor tisztelni kell azt az erős elhatározást, mely tavaly is - végeredményében - megmentette a vállalatot. Az 1985. évi terv mutatójukban is kicsúcsosodik, a tüzön-vizen keresztül teljesíteni kell, ez helyes. De számolni kell a legfontosabbal az emberi tényezőkkel. Ugyanis az erős elhatározás és a szervezetlenség közötti feszültségnek az áldozata maga az ember, akiért pont a termelés folyik. De a vezető is áldozata, hiszen sokszoros engergiát kell befektetnie, hogy akaratát átvigye másokra, áldozata ennek a beosztott dolgozó is, akinek hol nincs munkája, hol pedig beleszakad, hogy a lemaradást behozza. Ebből a helytelen gyakorlatból származik, hogy a középvezetők az utasításokat nem fogadják el, talán nem is értik, azokkal nem azonosulnak, gátolják annak végrehajtását. Ez után következik a számonkérés, ami sokszor nyílt plénum előtt zajlik és személyeskedő, igy nem érik el a kívánt nevelő hatást, hanem elkeseredést, sokszor emberi mivoltukban való megaláztatást éreznek, ezzel nő a sértett és elégedetlen dolgozók száma, mely nem kedvez sem a dekokratizmus fejlesztésének, sem a nagyobb teljesülő
