Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1981 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1981-03-12
végrehajtás és tájékoztatás egységes egészként való értelmezése még nem általános. Gyakorta a jogok kerülnek előtérbe, tehát vannak olyan követelések, hogy a párt életszínvonal-politikájára hivatkozva munka-h/itékonyság növelése nélküli béremeléseket várnak. Tehát gyakorlatilag ma még a béremelések - sokak szerint - nem a végzett munkát kell hogy tükrözzék, hanem az áremelkedéseket kell kompenzálni. a tömegkapcsolatok alakításánál nemcsak a szakszervezetben dolgozó kommunistáknak vannak feladataik, hanem a területen dolgozó összes párttagnak, mely igy méginkább lehetővé teszi a párthatározatok tömegek közötti megvalósítását, valamint a szakszervezetben eredményes munkát végző párton kívüliek kommunistává nevelését, alapvető demokratikus fórum a termelési tanácskozás, melyeknél az a tapasztalat, hogy azoknál a szervezeti egységeknél igazán eredményes, ahol az előadó felkészülésén kívül a résztvevőket is megfelelő" felkészítik. az üzemi demokrácia érvényesülése és a vállalat fejlődése között az okozati összefüggés nem minden dolgozónkben nyilvánvaló. általánosan jellemző, hogy a szocialista munkaverseny fejlődésében nagy jelentőséget tulajdonítanak az üzemi demokrácia kiszélesedett jogkörének, azonban általános az a felvetés is, hogy a rendszertelen munkaritmus akadályozója a további fejlődésnek. a munkahelyi légkör és a munkafegyelem alakulásával kapcsolatban az állásfoglalás az, hogy általánosan megfelelő, de zavaró tényezők is vannak. /Pl. munkaellátási zavar, brigádok közötti esetleges egészségtelen rivalizálás, nem megfelelő anyagi differenciálás stb./ az erkölcsi és az anyagi elismerés ösztönzői közötti arány esetenként eltolódott, megnőtt az anyagiak iránti igény és ez mindig az értékelési időszakban válik érezhetőbbé. kedvező jelenség, hogy különböző rétegtanácskozásokon /pl. a Nők Fóruma/ nem az egyéni sérelmek, problémák hangoztatása volt döntő, hanem a közösséget érintő kérdések felvetése, ill. az ezek megoldására irányuló javaslatok domináltak.
