Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-10-10
A másik, ami az én személyes problémám: nem értek egyet vele, és kérni szeretném a kér. PB-t, hogy mi is kapnánk egy a KB-tól a Tájékoztatót, bár csak 250 a párttagok létszáma. Nem tudok azzal egyetérteni, hogy megszüntették részünkre a küldését. Egy kicsit a területek szerint is fel kellene bontani ezt az információt. Tehát: gépipar, kulturális terület, könnyűipar, stb. S valahogy ha olyan információk futnak be, itt persze párttitkárokkal is lehetne ezekről beszélni ,-s ezeknek az információknak az alapján valami közvetlenül is történjék. Ugyanis azt mondják, amikor információt kérünk, hogy minek adjak én információt, úgysem kapok rá választ. Ugyanis itt többségében olyan azonnal megoldandó problémák merülnek fel. Azután mondjuk, hogy itt a TV-fóruma, stb. ahol ugyancsak kaphatnak választ, ha nem elégiti ki az üzemben kapott válasz. Az viszont jó lenne, csoportosítva, akár egy alkalommal leülni az illetékes vezetőkkel. Ez lehetne pártvezetési módszer is, hogy egy-egy csoport problémái igy jelentkeznek és mondjuk pl. a vasipar képviselőivel leülni és megbeszélni. Úgy látom, hogy az információ ma még olyan, hogy mindenről beszélnek az információs felelősök, ami eszükbe jut és abból kihámozni a lényeget, ez egy nagyon nehéz feladat és ezért becsülöm az információs felelősöknek ezt a nehéz munkáját amit végeznek. Takács elvtárs; Megítélésem szerint messze nem használjuk ki azt a lehetőséget, amit azt jelent,hogy a munkásosztály van a hatalmon. A felszabadulás óta eltelt időben született újabb módszereket és lehetőségeket nem vezetjük be. Sem a kapott, sem az adott információ területén. Hogyan, miképpen lehetne csinálni, arról sokat lehetne beszélni. Van olyan,hogy pl. az országgyűlés ülésezik, mondjuk a költségvetéssel kapcsolatban, s akkor mi rá egy hónapra ebből pártnapot tartunk. Nem tudom hogy látják az elvtársak, de véleményem szerint ennek különösebb jelentősége, szerepe nincs az emberek informálásában. Megvan az információnak a kialakult módszere, gyakorlata, de hogy mennyire hatásosak, azt már kevésbé vesszük figyelembe. Az anyag lényegét tekintve nem mond mást. A javaslatok nem mondanak mást, minthogy az eddigi helyzetet konzerválja; arra törekszik, hogy a több tizévé meghonosított gyakorlatot igyekszik egy szervezettebb gyakorlattá tenni. Lehet, hogy nincs igazam, de nekem ez a meggyőződésem. Kísérletezünk mi is egy olyan dologgal, mint ez a szondázásos módszer, - ami inkább a szociológia tárgykörébe tartozik. Ennek részben megvannak, részben nincsenek meg a feltételei. S ahogy , én látom, nem is lesz lehetőség, hogy ezek a feltételek kialakuljanak. Az információnál mindig kétolgalról is megvan a szubjektív dolog. Az egyik,,amikor a saját véleményét akarja a közvéleményévé tenni, a másik, amikor a közvéleményt nem fogadja el és a sajátját továbbitjás Az ma is megtalálható, hogy nem továbbítják a közvéleményt. Az a bizalmatlanság, amit 56. előtt alakítottunk ki, hogy nemcsak az informátorok,nevét irtuk fel, hanem azt is, hogy kinek továbbította. 56. után mi ezt eléggé elitél§ük és megbíráltuk e módszereket. De annak ellenére, hogy elitéltük, mégis bennük maradt és sok esetben ez az, ami miatt nem megy az információ.
