Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-07-03
Asztalos elvtárs: Az anyagot és a pártszervezet munkáját itt nem kell megvédeni, azt senki nem is bántotta. Több mint JO -os termelékenység-emelkedést látunk itt, uj, üzemszerű termelés, uj gépek bevezetése, létszám-csökkentés,stb. mindaz, ami a jó munkájukat mutatja, azonban nem tudták és nem lehet megmagyarázni a cipők árának emelkedését ugyanakkor, felvetődik a kérdés, hogy ennyi volt eddig az állami dotáció, azt kellett behozni, vagy mi az oka? Persze, ennek az anyagnak nem feladata, hogy erre választ adjon, hogy mi is a helyzet ezekben a kérdésekben. Azt kell elfogadnunk, hogy a kerületűdben lévő üzem itt jól dolgozik. Azonban újra és újra visszatérő gondolat, hogy ha mi azt mondjuk, hogy ez a gyáregység ilyen komoly eredményeket ért el, a legelső kérdés az lenne, hogy rendben van, ezt elismerjük, de mi mutatkozik a piacon? S azt egy előadó sem tudná megmagyarázni, hogy hol veszett el ez az eredmény és mi tette szükségessé, ezt az áremelkedést, ami szinte nap mint nap mutatkozik. Én elfogadom az anyagot, a választ a kérdésekre az elvtársak ■ meg is adták. Ami kéardésként maradt az árakra vonatkozóan, azt viszont nem tudom kihez kellene irányítani, kihez kellene eziránt fordulni. Viliág elvtárs: A pártoktatásban résztvevők jelentős része munkás, ügy néz ki, hogy amit tanulunk a politikai gazdaságtanban, ez a gazdaságpolitikában éppen ellenkezőjét mondja, amit itt a gyakorlatban tapasztalunk. Hiszen a tananyagok azt mondják, hogy amikor a termelékenység növekszik, az önköltség csökken, akkor az áraknak is csökkenni kell, - ugyanakkor itt hát jelentős mértékben emelkedik. Arra is kell gondolni, hogy a tömegekben hogyan realizálódik ez a gondolat és milyen visszacsatolást ad a termelésben ez. Érdemes lenne ezt a gondolatot is éberen tartani. Kikillai elvtárs: Túróczi elvtársnak azt a megállapitását nem tudom teljes mértékben elfogadni, hogy egy nagyvállalaton belül egy gyáregységnek a gazdaságpolitikai tevékenysége mindig erősen behatárolt a tervutasitás tekintetében, s mindenáron arra kell törekedni, hogy azt a tervet hozni tudja. Bakle elvtárs azt mondja, a terv előzetes elkészítéséből majdnem hogy ki vannak -rekesztve, nem úgy, mint egy önálló gyár. En nem tudom ezt teljes mértékben elfogadni, ugyanis nálunk ez teljesen forditva van. A gyáregységek alakítják ki a tervüket, beküldik a nagyvállalatnak és az azután alakítja ki a saját, ill. a nagyvállalati terveket, majd, újra vitára bocsátja. En emellett foglald..- : állást, mint helyesebb módszer mellett. Azt tudnám javasolni a helyi vezetésnek, hogy ezt a formát próbáljak kialakítani a központ felé. Az anyag véleményem szerint azt mutatja be, hogy milyen sokoldalúa munka folyik a "B" gyáregységben. Ha van, amit szóvá lehet tenni, az, hogy talán túl sokat markol, túl sok mindenről akar beszélni. Csunyi eÍvtársnő; Amit Rózsavölgyi elvtárs felvetett, az újszerű, élő kérdés, hogy a gyáregység-rendszer milyen hatást gyakorol a pártpolitikai
