Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-03-28
- 11 -Jakab elvtárs: Úgy jellemezhetnénk a jelentést, hogy megállapításai megegyeznek a felső szervek elé kerülő jelentések megállapításaival. Egy megjegyzésem van a jelentéshez,hogy jobb lett volna és értékét növelte volna, ha nem ilyen túl általános, vagy globális megállapításokat tesz, hanem jobban törekszik a jelenleg jellemző és sokszor problémát okozó és feladat-meghatározó szempontból fontos megállapításokat hoz'. Tehát jellemzőbb lehetne és ezzel mindjárt kritikusabbá is vált volna. Néhány gondolatot: A’ jelentés első oldalán Írják,hogy mennyire növekedett 1968ban az üzemben dolgozó nők száma. Nem vonom kétségbe, de rögtön felmerül, amit a Munkaügyi Minisztérium ügy fogalmazott meg, hogykimerült az utánpótlás a nők vonatkozásában is. Ugyanakkor, ha a jelentést nézem, - s nemcsak e három üzemre jellemző, hanem még mindig tendencia, - s ha a bedolgozókat is említem, nem véletlen, mert ez egy jó munkaerő forrás. Vagy érdemes lett volna figyelembe venni amit a Lenkei elvtársnő mondott, hogy nem mindig egyforma elbírálás törénik a könnyűipari és a vasas szakszervezet részéről, vagy akár a minisztériumok részéről elfoglalt álláspontok és vélemények sem egyformák. Utalnék arra,hogy Tömpe elvtárs is említette az egyenlő munkáért egyenlő bért elvet. Ha itt sem csak halmozva hoztuk volna, sokkal reálisabb képset kaptunk volna. Vagy ha azt néztük volna, hogy hány osztályvezető van nő és hány férfi, akkor lehetett volna bizonyítani a megállapítás igazságát. Sokkal értékesebbek, hatásosabbak lettek volna. Vagy pl. a vallásos dolog, ha csak azt nézem, hogy a fiatal, vagy melyik része a dolgozó nőknek az, amely vallásos; a faluról nemrég felkerült nők, stb. - akkor a feladatoknál sokkal konkrétabban tudnánk dönteni, hogy pl. olyan oktatási formát, vagy ismeretterjesztő előadásokat ajánlok, ami ennek és ennek a rétegnek jobban megfelel. A 9v oldalon a feladatokban szerepel, hogy titkári értekezleten a tájékoztatás megtörténik. Biztos, van az előterjesztő elvtársaknak sok ilyen számuk és tapasztalatuk is, érdemes volna hasznosítani, s ott már differenciáltan, az üzemre és a kerületre szabva, konkrétabb lehet a mondanivaló. A második gondolat, hogy a megközelítés mégiscsak helyes volt és jó, hogy ebben a 3 üzemben vizsgálták és csak társadalmi részről próbálták megközelíteni ezt a témát, mert véleményem szerint csakis a társadalmi oldalról^Raet megközelíteni; mert az elmúlt 25 év alatt még ez a kérdés így, mint a dolgozó nők helyzete, nem volt tárgyalva. Először lesz ilyen teljességben. Nagy visszhangot is váltott ki a testvérpártokban, hogy a magyar párt milyen megközelítéssel próbál a dolgozó nők kérdéseivel foglalkozni. Eljutottunk oda, hogy az iskolákban nincs külön fiú és lányiskola, koedukációs osztályok vannak, s amikor kimennek az életbe, rögtön osztjuk őket. S ez nem jó. Itt nekünk nem lehet se elvi, se politikai módon a társadalmat férfiakra és nőkre, öregekre és fiatalokra osztani, - nem beszélve arról, hogy marxista módon igy nem lehet gondolkozni, és egyáltalán nem lehet ezt megtenni. De van még irány és tendencia is arra,hogy ez konzerválódjon. Hogy nőtanács, üzemi, területi nőbix>ttság, stb. Véleményem szerint nem lehet az pl. hogy csak a nőtanácsnak legyen az SzMK-val kapcsolata, s hogy az BzMK-ban csak nők legyenek. II
