Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1969-03-14

Felvetette az elvtársnő a nyugdíjazások kérdését, hogy jó lenne valahol meghatározni. A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy 60 éves korban nyugdíjazni lehet. Szerintem nem ezt kellene kimondani, mert aki 60, vagy 65 éves korban megfelelően dolgozik, jól ellátja a feladatát, azt nem kell feltétlenül nyugdíjba küldeni, de aki nem látja el a feladatát, azt nyugdíjazzuk.

Rendkívül súlyos a helyzet a közép-káder ellátottság kérdésében. Most készült egy tervezet, hogy mit lehetne javítani ezen a téren.

Felmerült egy kérdés, hogy szakmailag jók, de politikai nem és fordítva, s vannak orvosok, akik nem politizálnak. Kétségtelenül igy van. De azt is el kell mondani, hogy társadalmunk nem egyformán osztja el a terheket,. Nem tudom, nem kellene-e megnézni, hogy ezekhez a főorvosokhoz olyan formában közeledni, hogy jobban bevonni a munkába, hogy lássák azt, hogy nemcsak mindig ugyanazokra az emberekre támaszkodunk, hanem az ő véleményükre is adunk, rájuk is támaszkodunk. Másrészt mi magunk is úgy vagyunk, hogyha elmegyünk valahová, vagy beszélgetünk valakivel, mi magunk is a szakmai tekintélyeket részesítjük előnybe, pl. előbb az igazgató főorvoshoz megyünk és utána a pártszervezethez.

Még egyet: nagyon érdekes és pozitív dolognak tartom,hogy nem a saját problémáikat vetették fel, hanem az egészségügyi ellátás problémáit és nehézségeit. Elhangzott néhány olyan konkrét dolog, amit külön megkérdeznék az elvtársnőtől majd, s ha szükséges, utána is néznék.

Az anyagot és a vitát én nagyon jónak tartom. Nagyon örülök mint pártmunkás és mint orvos is, hogy az elvtársak ezzel a kérdéssel ilyen behatóan foglalkoztak, s ha közösen visszük a felsőbb szervek felé, akkor biztos gyorsabb lesz az előrehaladás is.

Paulov elvtárs:

Az elmúlt 5 évben valóban komoly fejlődés tapasztalható. Úgy lehetne summázni, hogy a szakma-centrikus szemléletet sikerült megszüntetni. S én Gál elvtárssal értek egyet, hogy kicsit a párt- < szervezeteknek kellene kezdeményezni az úgynevezett szakmailag tekintélyes orvosok foglalkoztatását, politikai feladatokkal való ellátásukat, mert rendkívül hasznos lenne, rendkívül nagy befolyásuk van.

A másik, ami a feladatokban szerepel, hogy merjenek áni az ellenőraési, beszámoltatási joggal, s különösen a káder-kérdéseknél. Most már elértük,hogy mernek a vezetőkkel beszélgetni, véleményt nyilvánítani, de még ellentmondani nem. Ezt a ne bántsuk egymást elvet a minősítési kérdésekben már fel kellene számolni.

Az etika kérdéséről csak annyit mondanák, hogy amit itt az elvtársak elmondtak, igy van. Véleményem szerint a felsőbb szerveinknek erre fel kellene figyelni, hogy ne igy - hogy úgy mondjam, kicsit opportunista módon - fogalmazzák meg ezt a kérdést.

Azzal szeretném összegezni, hogy nagyon eredményes munka folyik itt. S ami a feladatoknál az egészségügyi pártszervezetek felé fel van vetve, ezek elvégzése után még nagyobb fejlődés jön létre. Ami az anyagi és erkölcsi kérdéseket illeti. Elsősorban ami az anyagi kérdéseket illeti, a kerületben lévő kórházak közül az egyik ilyen, a másik olyan hatáskörben van. A mi tanácsunk úgy értékelte, hogy a fekvőbeteg-ellátást a Járóbeteg- és a gyermek-betegellátás^ ezt a 5 nagy területei nézve, elsősorban a szűk keresztmetszetet a fekvőbeteg-ellátásban, találtuk, ezért emelet-ráépitésáket