Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-03-14
- Azután itt van a leterhelés, amikor két napig egyfolytában nem is látja a családját az az orvos.- A nővér-kérdés. Nagyon sokszor szóvátettem már. Nem mondom most el, hogy mi munkát végeznek és mit szaladgálnak. Ilyen körülmények között politikai munkát végezni, politikai agitativ munkát végezni és azt kívánni, hogy akár politikai, vagy társadalmi megmozdulásokon részt vegyen, pillanatnyilag nem lehet. S csak azok maradnak meg itt ilyen nehéz körülmények között, akik nagyon szeretik a munkájukat, akik hivatásuknak érzik és becsületesen végzik. Ilyen szempontból ha végigvisszük az anyagot, igen ki kell emelni az egészségügyi intézményekben a pártszervezetek munkáját. Sokkal nagyobb terhet ró az egészségügyi intézmények pártszervezeteire ezek az említett problémák, mint a többi más intézményekben. Évekkel ezelőtt az volt a probléma, hogy a pártszervezetet tudomásul sem vették, ma már itt azért fejlődés van, mert elismerik. De a széttagolt pártmunka, a nagy szétszórtság szinte megoldhatatlan politikai feladatokat ró ránk. Azok a pontok, amik itt összefoglalják a gátló tényezőket, mind helytállóak. Itt szeretném még megemlíteni, hogy a XIV.kerületi Tanácstól és a Pártbizottságtól is olyan sok segítséget kaptunk az elmúlt években, amit szeretnénk a továbbra is kérni. Ha meg tudjuk oldani ezeket a problémákat, az egészségügyi helyzetünk sokkal jobbá fog válni és az egészségügyi területen a politikai munka is az őt megillető helyre állítható. Rózsavölgyi elvtárs: Bányai elvtársnő valóban minden alkalmat megragad arra, hogy a középkáder- és kisegítő személyzet problémád felvesse. Most volt tapasztalatom az egyik kórházban arra, hogy milyen nehéz a helyzet r egyszerűen hihetetlen, hogy pl. egy nőgyógyászaton kétnaponként takarítanak, annyira kevesen vannak. Úgy néz ki, hogy ez komoly hangulati problémákat is okoz - az egészségügyi problémák mellett, - a kórházi dolgozók és a betegek részére is. A másik kérdés az üzemegészségügy kérdése. Biztos, ham mindenütt van úgy, mint nálunk. Egyetértek azzal, hogy az orvos ne a mi státusunkban legyen, fle, hogy úgy vigyék el, hogy még csak nein is szólnak a vállalatnak, én ezzel nem lehet egyetérteni. Kaptunk egy orvost, kértük, az üzem ipari ártalmait is vizsgálja. Amire megismer te volna az üzemet, feldolgozta volna, addigra elvitték és jött egy másik orvos. Ezek nem jó dolgok. Rengeteget jelent az üzemben, hogy az az orvos ott ismeri a dolgozókat, a dolgozók is őt. Bizalommal vannak hozzá. Amikor uj orvos jön, véleményem szerint legalább 70 %-kal lecsökken a betegek száma, s ilyenkor a körzeti orvosi rendelések száma szaporodik. Mi nagyon sokat fordítunk arra, hogy a dolgozóink egészségügyi ellátását minél jobbá tudjuk tenni, de valamivel több hatáskört adjanak abban, hogy viszik, vagy marad-e az az orvos a vállalatnál. Állítom, hogy az üzemi rendelőkkel nagyon nagymértékben tehermentesíthetnénk a körzeti rendelőket. Eülöp elvtárs: Az anyagiak nagyon befolyásolják az embereket, s ez az orvosoknál sincs másként. Amit Várhegyi elvtársnő elmondott, azt hiszem, igy van, nagyobb probléma nincs.
