Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-02-09
12 kell rámennünk, amelyben az első számú követelmény ott legyen elsősorban és ne mellőzzük. Azokat az elvtársakat, akik különböző gazdasági vonalon kimagasló eredményeket értek el, külön kell elbirálni, velük külön kell foglalkozni, eltérően az eddigiektől. A személyzeti vezetőknek pedig azokat a jelzéseket, amiket látnak a gazdasági vezetőknél, jöjjenek el a PB-hez és mondják el, hogy 5-10 év perspektívájában kellenének emberek. De ott is hiba szokott lenni, amikor magasabb funkcióból- indokoltan - vissza,akarnak hozni valakit, azt nem nézzük jó szemmel mi magunk sem. Éppen ezért véleményem szerint a gazdasági vezetőkkel a továbbiakban is, a jövőben is foglalkozzunk. Úgy érzem, a vasútnál megértették a felsőbb vezetők ezeknek a határozatoknak a szellemét. Véleményem szerint ez az anyag helyes abból a szempontból, hogy ezt a munkát vigyük. Kikillai elvtárs: Én is abból indulok ki, amit Rózsavölgyi elvtárs megmlitett, hogy amikor a párt- és állami káder- és személyzeti munkát tárgyalták a taggyűlések, ott, ahol általában ez a munka kielégítően folyt, nagyobb problémát a tartalmi feladatok megértetése nem okozott. Ahol korábban már észrevették, hogy torzulás következett be, főleg az állami személyzeti munka területén, ott ténylegesen sok uj dolgot fedeztek fel ebben a határozatban, hogy hogyan is kell ezt a munkát vinni. Tényleg helyes megállapítások születtek e hármas kritérium tekintetében. A vezetőkészség valóban nagyon fontos dolog lesz a jövőben - ebben igazat adok Rózsavölgyi elv társnak, - de ha abból indulok ki, hogy a régi modellben az első kritériumnál következett be torzulás, akkor egy kicsit annak a veszélyét látom fennállni, hogy az uj viszonyok között a másik kettő előtérbe helyezése az első kritérium rovására is bekövetkezhet. Pedig véleményem szerint az első kritérium legalább olyan nagyságrendű kell, hogy legyen, mint a másik kettő; tehát egyforma nagyságrenddel szerepeljen mindhárom. A kerületben lévő mintegy 8500 párttagból 81-en rendelkeznek közgazdasági végzettséggel. Néztük, ezek közül milyen munkaköröket töltenek be. Elenyésző hányada csak, aki képességednek, népzettségének megfelelő munkakört tölt be. Miből eredhet ez? Ez elgondolkoztató. Talán nem jutott nekik olyan nagy megbecsülés a régi mechanizmusban, mint más mü/.szaki kategóriákban dolgozóknak? Gondolom, egy-két vállalatnál, vagy tudományos kutató intézetnél is meg lehetne nézni, hogy hány olyan közgazdasági ismerettel rendelkező dolgozik munkaügyis, vagy más vonalon, s ezekkel is sokkal jobban lehetne ezt a területet erősíteni. Érdemes a vállalatoknak ezt megnézni. Pártszervezeteinknek a jövőt illetően is változatlanul az kell, hogy a feladatát képezze, hogy a felett őrködjön és azt elemezze, vizsgálja: ez a hármas kritérium a gyakorlatban is érvényesüljön, mert az egyik, vagy másik túlzott előtérbe helyezése ésetleg torzulást eredményezhet. A hatásköri listával kapcsolatban nekem is az a véleményem, hogy helyesen tette, hogy óvta az alsóbb szerveket, hogy a hatásköri listát olyan széles körben alakítsák ki, ami a tartalmi munka rovására mehet. Most, amikor a tartalmi feladatokat nézzük, akkor látjuk igazán, milyen sok ez a feladat, ami e téren ránk vár.
