Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-02-09
10 Ez azt mutatja, hogy egyesek sokkal inkább hajlandók az utas! tást megszegni, mint azt vállalni, hogy megmondja a dolgozók nak, hogy azt a napot le kell dolgozni. Ilyen is van. Állítom, ha a fizikai munkásokat megkérdeznénk, meg tudnák mondani, hogy melyik az a vezető, amelyik a vezető ismérveivel rendelkezik, emellett persze, ha nem rendelkezik azt sem kell feltétlenül leváltani. Rengeteg embert állítottunk be vezetőnek azért, mert nem tudtunk több pénzt adni neki. Egyharraadára biztos nincs szükség. Ha azt mondjuk, hogy marad a pénz, de megszűnik az a bizonyos rang, akkor biztos volna aki azt mondaná, hogy nem kell a több pénz, de maradjon a rang. Ma amikor nincs megszabva az alkalmazotti és a fizikai létszám a vállalatnál, nagyon fontos, hogy akik régebben bujtatva dolgoztak, a munkájuknak, képzettségüknek megfelelően átminősítést nyerjenek, mert felvetik, hogy annyi év után ezt nem érdemlik meg? A titkári értekezleten ha sor kerül erre az anyagra, azt javulnám, hogy a felvetet bek mellett próbáljuk meg, hogy az uj modellből adódó uj problémákra is felhívjuk a figyelmet; s ez az uj modell bizonyos problémákat, uj szemléletet, módszerek bizonyos fokú megváltoztatását igényli. Ozimák elvtárs: Azzal kezdeném, hogy a Pol.Biz.e határozata lényegében felfrissítette és uj szempontokkal ellátta a pártszervezeteket. Nagyon sok hiba van e téren. A Pol.Biz. határozata alapján mi is PB és VB elé vittük a kérdést, ahol kb. azok jötték ki, amik elhangzottak, - nem akarom megismételni. Nálunk is voltak jók, kevésbé jók és ahol éppen csak meghallgatták, nem tudták kellőképpen helyére rakni és a maguk területére ültetni. Mégis, ami uj volt benne a- mi számunkra, az, hogy ezt nemcsak a pártszervezet csinálta, hanem csinálta a gazdasági vezetés is. Mindenek előtt a Pol.Biz. majd a Miniszter tanács rendeleté alapján mindenki elkezdte a maga módján, a maga szerveivel e kérdést .megtárgyalni. Ezzel egyidőben rezérigazgatói utasitás is ment ki ezzel a munkával kapcsolatban. Egy ilyen nagyüzemben, ahol több száz vezetőről van szó végső fokon, az ő szerepük egészen más formában jelentkezik, mint ahol 40 emberrel kell foglalkozni, mert azt könnyebb áttekinteni, s a valóságot, vagy a valóságot megközelítő dolgokat nyilvánvaló, a legközelebbi vezetője tudja. Itt vetődik fel a kérdés, hogy minden vezető káderes, s hogy valóban minden vezető káderes-e. Nyilvánvaló, ha rátermettségről beszélünk, akkor az emberről, az emberekhez való viszonyáról beszélünk, milyen az emberekhez való viszonya, tud-e vezetni, tudja-e belevinni a munkájába a párt- és kormányrendeleteket úgy, ahogy ott az adott helyzetben az jelentkezhet. Állitom, hogy vezetőink egyrésze, alsó és középszinten valamilyen . okból kifolyólag nem a valóságot mondják, vagy nem a valóságnak megfelelően minősítenek. Nem az az igazság, hogy 5 évenként minősítenek. Most ez a folyamat.meggyorsul majd, hogy kiderül, hogy az a vezető vezető-e. Mi is kimondtuk, hogy a gazdasági vezető legyen felelés a maga területén a politikai dolgokért is, legyen politikai vezetője is az adott területnek. De ina még sajnos, a könnyebb megoldást vállalják, pl. azt, hogy azt mondja, én adnék többet, de nincs, nem kapok felülről. Keressük, hogyan lehetne ebből minél gyorsabban kijutni, valahogy úgy, hogy merjék megmondani a véleményüket a minősítéseknél, hogy nem tartják jó vezetőnek, i
