Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-10-18
Ezt a műszaki konferenciát mi nem pártnapnak tartjuk, hanem műszaki konferenciának:. A csúcs ülésén a szakszervezeti és a KISZ titkárok vesznek részt és azok, akik előadók tesznek a termelési tanácskozásokon. A KISZ tevékenységéről tényleg lehetett volna írni, de ugyanaz a probléma itt is mint a szakszervezetnél. Nálunk az áláirást két embernek kell csinálni, az egyik a szakszervezeti titkár, a másik a KISZ titkár. Ezt ugyancsak formálisnak tartju^ hasonlóan a szakszervezeti bizalmi aláírásához. A gyáregységi, vagy főosztályi problémákat tovább tudják vinni, ha problémáik vannak, be is tudnak kapcsolódni. Ügy érzem, a KISZ részesedése az üzemi demokráciában és az érdekvédelmi szerepe érvényesül. Persze, én azt tartom, hogy a szakszervezetnek nagyobb ebben a szerepe, de ez a KISZ-nek nem rontja a jelentőségét. Ozimák elvtárs összefoglalja a vitát: Ez az anyag is olyan jelleggel került a VB elé, hogy kb. a jövő év első felében egy bizottsággal, vagy más elvtársak bevonásával szeretnénk még egy szélesebb képet kapni és ez induló anyag ennek a jobb kiaktitásához, jobb felméréséhez. Én is a jelentést jónak tartom, olyannak, amely valóban megpróbál a problémákra is válaszolni, megprdálja az utakat is keresni, amelyen a mostani helyzetünkből tovább tudunk haladni. A KISZ-szel kapcsolatban Takács elvtárs a választ megadta. Ami itt szerepel meghatározás, hogy termelői demokrácia, az én fejemben és gondolom, máséban is ez valami mást jelent. Ugyfeondolom, hogy ezt a fogalmazást az uj mechanizmus körülményei között a piac irányába való orientáció hozta magával. Ami a továbbiakat illeti, egy-két dolgot szeretnék még megemlíteni, ezzel az üzemi demokráciával kapcsolatban. Felvetődik, hogy amikor az üzemi demokráciáról beszélünk, annak továbbfejlesztéséről, mindig felmerül,hogy nem igénylik,- vagy nem olyan ahogy szeretnénk - ahogy ezt Írjátok az anyagban. Úgy érzem, hogy a mi tömegeinknek a tudati tevékenysége, a felismerése nem kielégítő abban az irányban, hogy az ő szerepe ebben a társadalomban milyen, az érdekek hogyan alakulnak, hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ezt a vezetés különböző szintjeitől, le egészen a műhelyig nézve, különbözőképpen igénylik az emberek. A felsőbb posztokon nyilvánvaló képzettebb, érettebb emberek vannak, s megpróbálják alkalmazni ezeket az elveket. Alul pedig vannak végletek, amikor van ahol elvesznek a nagy demokráciában, és van ahol egyszerűen nem élnek vele, egyszerűen nem található ilyesmi. Ha most a tudatról beszélek, mégis azt kell mondani, hogy a vezetőknél az érdekes, s ebbé beleértem az üzem, a művezetőket is. Mindkét végletnél járó vezetőnél is megpróbálunk ráhatni, s ha nem megy, akkor megpróbálunk cseréket alkalmazni. Ezek rossz jelenségek. A dolgozók javaslataival kapcsolatban: ott látom a szakszervezetnek azt a szerepét, hogy annak a régi és élő határozatnak a gyakorlását, hogy a termelési tanácskozásokon a dolgozók által felvetett értékes javaslatokat ne hagyja parlagon éveken keresztül, hanem felkarolja, hasznosítsa, stb. - s ez az adott dolgozó szempontjából sem mindegy.
