Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-05-31
II, napirend: Schumeth elvtárs: Az -anyagot tájékoztató jelleggel készítettük, célunk az volt, hogy megkérdezzük, időszerű e ilyen formában ezzel a kérdéssel foglalkozni, vajon a jövedelmek és bérek nagyobb arányú differenciálódásának irányában való ösztönzés időszerű e, vagy nem? Jó dolog e, hogy a darabbérezés egyre inkább háttérbe szorul- jón? Olyan vitás kérdések vannak a bérfejlesztés vonatkozásában, hogy nem az alapbérek emelésére, hanem a mozgó bérek /-célprémium, jutalmazások/ emelésére kellene a fő hangsúlyt fektetni. Vannak olyan álláspontok, hogy az ösztönzés szempontjából nocsak év végén, hanem év közben a nyereségrészesedés terhére a vállalatok bizonyos összeget fizessenek ki. Kérem az elvtársakat, hogy ennek megfelelően^tegyék meg észrevételeiket, javaslataikat. Takács elvtárs: t Magát a jelentést tájékoztató jellegűnek el lehet fogadni. Abból a szempontból a kérdést időszerűnek tartom, hogy hozzákezdjünk ehhez a tevékenységünkhöz, a vállalati élveket, módszereket tisztázzuk, közös megegyezésre jussunk. Abból a szempontból, hogy valamiféle nagy változást ezekben a kérdésekben el érhettünk, abból a szempontból nem tartom időszerűnek, mivel az - eszközök mennyisége jelen időszakban nagyon alacsony fokon áll. Nem értek egyet az anyagban kihangsúlyozott óvatoskodással, Nem óvatoskodásról van szó, hanem számolunk a realitásokkal, A mozgó, illetve alapbér eldöntésének a kérdése, annak tisztázása, hogy melyik hasznosabb; célszerűbb véleményem szerint is és a gyakorlat is azt mutatja, az alapbérek emelése. Nálunk, hogy megállítsuk a nagyobb arányú kilépéseket órabért kellett emelnünk, A dolgozóknál az a megnyugtatóbb, ha az alapbérét emelik, • azon tudja lemérni fejlődését. Az alapbéresítés ezeknek az elveknek megfelelően pillanatnyilag szükséges és a leginkább járható ut, A nyereségrészesedés fenntartását is szükségesnek tartom, Ehhez 10 éve hozzászoktak a dolgozók és lényegében bizonyos fokig a vállalat eredményeinek a fokmérője is. Úgy látom, hogy átmenetileg 1970-ig valamiféle differenciálódásra csak a nyereségrészesedésen keresztül lesz lehetőség, A jövedelem elosztás nem lesz egy könnyű feladat. Nagyon nehéz lesz ezzel a kérdéssel megküzdeni. Ebben a vonatkozásban felmerül az átlagbér kérdése. Sokan azt mondják: átlagbér intézményesíti* a munkaerő hiányt, Ozimák elvtárs: Tény és igaz, hogy nagyon sok megszokott dologtól nem tudunk megszabadulni és ez nemcsak a nyereségrészesedésnél, hanem sok más kerületen is megmutatkozik. Pl, egyes fiatal és régi szakmunkások órabérénél, A mi üzemünkben is megvan ez a szemlélet, hogy a fiatalok bizonyos fokig háttérbe szorulnak - éppen a megszokottság elvéből kiindulva - a régi szakmunkásokkal szemben, holott egv-egy fiatal elérte, sőt túlszárnyalta már a régi szakmunkást és az órabérüknél ez nem mutatkozik meg, sokszor nagyon nagy differencia van. Ebből következik, hogy a fiatal szakmunkások kilépnek a vállalattól.
