Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-03-22
- 5 -A másik kérdés az ajánlók kérdése. A jelentésben természetesen nincs mód ennek részletes magyarázására. Vannak olyanok, akik a pártmunkát szívügyüknek tekintik, s mert a felvettek száma állandó és megvan, belenyugszanak abba, hogy a pártépitéssel foglalkozó elvtársak beterjesztik a jelentest, hogy ennyi és ennyi felvételünk van egy évben. Mi nem azt látjuk hibának, hogy ezek az elvtársak ajánlók és foglalkoznak a felvételüket későkkel, hanem, hogy miért csak ennyi elvtárs foglalkozik vele, hiszen a párt előirja, hogy a pártépités mindennapos munka, nem kampányfeladat. Arra gondoltunk, hogy a pártcsoportok és a pártvezetőségek állandóan, minden nap foglalkozzanak vele. .em tekintjük helytelennek, ha azt mondjuk, nogy beszervezés folyik,erikáit jelentkezés alapján. Az a párttag, aki ajánlója akar lenni, az hivja, azután elviszi a pártvezetöséghez és kéri a felvételét. Voltaképpen nem a párttagtól kéri a felvételét, hanem a pártvezetőségtől és a párttagságtól. Szerintem ez helyes. Ha azt mondjuk, hogy előnevelést csinálunk, akkor mást itt nem is lehet tenni. Ozimák elvtárs: Azt az oldalát szeretném boncolgatni, amikkel finomítani lehetne, jobbá tenni a munkát. Ilyen lehet az, hogy a párton belül levékonyodik azoknak a rétege, akik kimondottan a tagfelvételi munkával foglalkoznak. Itt is ez domborodik ki az Asztalos elvtársék anyagában. Nem termelődik ki az a gondolat, nem éri el azt a kommunista mivoltot, hogy ő mint az élcsapathoz tartozó egyén olyan magatartást tanúsítson, hogy az egyéni munkájával, magatartásával, erkölcsi felfogásával és cselekedeteivel vonzóvá váljon a pártonkivüliek között. De ez még mindig csak az egyik tevékenység, s nem mentünk még abba az irányba, hogy ha ezek a tulajdonságok megvannak, hát akkor szervezzen is a pártba. Éppen ebből az alapállásból, ebből a tudatból eredően az kellene, hogy tudatos foglalkozás .Memcsak a kommunisták eme vékony rétege foglalkozzon vele, hanem minél többen, évről-évre többen foglalkozzanak a pártépitéssel, a leendő párttagok kinevelésével, s ne csak általában, hanem érdemben foglalkozzanak ezzel. Olyanok, akik tudnak ráhatni a környezetükben dolgozókra, akik állandóan figyelemmel tudják kisérni. Nekünk, ha alapos munkát akarunk végezni, akkor ezeknek a rétegét kell növelni, s ezt hangsúlyozni kell, mégpedig a kommunisták felé, a taggyűléseken. Úgy néz ki, mintha szégyenkezve kellene beszélni arról, hogy élcsapat; vagy hogy kommunistáknak nincsenek kimondottan előnyeik, vagy esetleg még hátrányos helyzetben is vannak, pl. hosszabb idő, több társadalmi munkát végez, kevesebb idő jut a családra, vagy a szórakozásra, stb. Ezeket nem merjük kellően hangoztatni, nyíltan foglalkozni vele, s nemcsak, hogy nem nevelik ott a mellettük dolgozókat, ahanem sok esetben még arra sem reagálnak, azt is elhallgatják ami helytelen megnyilvánulások, vagy megjegyzések elhangzanak ott mellettük. Nekem az a véleményem, hogy amikor a tudatformálást csináljuk, amikor a kommunistákat neveljük nemcsak azért tesszük, hogy a tagfelvételi munka területén eredményesebb, hanem az élet minden területén is eredményesebbek legyenek, - de most ez a kérdés került itt előtérbe, ezért foglalkozunk most ezzel. Csiszolhatni, ráhatni, formálni,-ez a kommunistára magára is hatni fog, - igy történne azoknak az előkészítése, akik majd a későbbiek során párttagok leszenek. S amikor elismeri az ember, hogy ilyen szél a pártépités eredményessége, ugyanakkor mégis birálni kell ezt a tevékenységet, - s itt inkább a belső tartalmi dolgokról van szó, hogy valóban
