Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1968-03-08
- 1 -dolgozni az erre való átállást, kidolgoztattuk - a szakszervezeten keresztül - és visszaadtuk mindaddig, amig úgy nem éreztük, hogy az a párthatározatnak megfelelő. itt szakmai, gazdasági embereket kell mozgatni ehhez, ez nem azonos egy brigáddal. Mi ezt nem tudjuk vállalni, de elvileg is úgy gondolom, úgy helyes, hogy kidolgoztatjuk. Nálunk az igazgató elvtárs már két éve elmondta, hogy rá kellene térni, de ennek még akkor nem voltak meg a feltételei és ezt mi meg is mondtuk. Most ebben az évben történt, hogy nincs elég munka, most Bárány elvtárs ehhez a módszerhez akart folyamodni, mint megoldáshoz. De a minisztériumtól is visszaküldték, mert a szakszervezet nem fogadta el. Végül a pártvezetőségnek kellett a pontot rátenni azzal, hogy vegyék figyelembe a párthatározatot. Nem lehet azért rátérni a 44 órára, mert nincs munka és igy kevesebbet fog keresni. Ennekfcolitikailag is nagyon rossz hatása lenne. Meg kell mondani, hogy nincs munka, s hogy, ez kinek a hibája. Nem engedtük meg, hogy összekeverje a 44 órás munkahétre való rá térest azzal, hogy nincs munka és emiatt kevesebbet keresnek. L.iost ismét van egy olyan tendencia, hogy beadjuk augusztusra. Hát nem adjuk be augusztusra, mert ha véletlenül rendelést kapunk, hogy be tudunk hozni valamit, megint nem az lesz a gondunk, hogy a 44 órára rátérjünk, hanem, hogy a tervet teljesítsük, hogy,,be tudjuk hozni a lemaradást. Mindezek miatt levettük napirendről. Megbeszéltük taggyűlésen a kommunistákkal, azután a dolgozókkal és a dolgozók megértették, - sajnos, előbb mint a gazdasági vezetők. A másik kérdés, ami itt az anyagban is van és Takács elvtárs is felvetette, ez a népgazdasági érdek. Állítom, hogy ezek az. ösztönzők jók. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk - nem teljesen a vállalat a hibás, - de ezzel együtt is azt merem mondani, hogy alapjaiban jók, mert a népgazdaság részére jók. Az tény, hogy 50 millió ittmarad a vállalatnak teherként és megisszák a levét a varrónők, de ezzel együtt a népgazdaságnak jó, mert ez behozza. Azonban ha nem kapjuk meg a szükséges rendelést, ez a népgazdaságnak kára lesz. A problémánkra rátérve, amire azt mondtam, hogy ha az irányításba jobban bekapcsolódunk, talán jobban jelezhetünk előre, s nem kell ilyen hatalmas, nagy beruházások,- továbbfejlesztés, ipartelepítés, stb. Rengeteg import gépet hoztunk be. Egy mentségünk van, hogy miért lettünk volna fejlettebbek mi, ez a kis pártszervezet, mint a minisztérium és az összes felsőbb szerveink? Mindenből azt lehetett kiszűrni, hogy szükség van rá, s politikai munkával a fejlesztést, mindent segíteni. Mi vállaltuk a fejlesztést, úgy éreztük, hogy ez szükséges, népgazdasági érdek. A kereskedelem kereste az árunkat, veszekedett érte, megrendelte állandóan, tavaly még külön 80 tonnát is kértek. Abba az irányba vittük, hogy fejleszteni a szebb cikkekkel, szalonmunkákat, stb. Erre eljött január 1-e, és azt hittük, nagyon jól felkészültünk, a kapacitásokra a, szerződéseket megkötötték decemberben, - és januárban nem megy az áru. Miért nem? Azért, mert a kereskedelem nem vitte. A munkások érezték, hogy nincs munka, mégjobban megszaladt a termelés és még jobban megemésztettek mindent és jöttek azzal, hogy tessék pótlékolni a vállalatnak. Hátanit nem termeltek meg, azt nem lehet pótlékolni. Oda mertünk állni a munkások elé, a párttagokon keresztül ismertettük a helyzetet. Ugyanakkor megmondtuk a gazdasági vezetésnek is, hogy a felszabadult kapacitás miatt a dolgozókat most elbocsájtani nem lehet, mert ez csalt ideiglenes lehet, inkább azon gondolkozzanak, hogy ezt a felszabadult kapacitást lekötni bármivel.
