Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1967-12-29
Fomozi elvtárs; Való igaz, azt halljuk hosszú évek óta, hogy a bírósági döntések enyhék. Azóta a Főv. Bíróság kollégiuma számos büntetési kategóriát megvizsgált és azóta sok javulás tapasztalható. Általában a bíróság ítélete megfelel a jogpolitikai elveknek, persze, egyedi esetek vannak. Meg kell mondani, hogy büntetőbiráink igen nagy számban kezdő jogászok, elég sok a nő köztük, s ha ügyész nélkül tárgyal bonyolultabb, komplikáltabb ügyet, szubjektívabb, jobban lehet befolyásolni, főleg a fiatal bírónőket, - ezt is meg kell mondani. Egy jól felkészült védő nagyon maga mellé tudja állítani az ülnököket és a tanácsvezetőt is, s nincs ott az ügyész, aki a helyére billentené az ügy tárgyalását. Mivel nincs vádbeszéd, csak a vádlott védekezése, igy nem tudja felmérni esetleg a tanácsvezető a bűncselekmény társadalmi veszélyességét. A másik oldala, amikor ténylegesen össezezsugorodnak a vádban szereplő hatalmas összegek, s arról már nem tud a közvélemény, - akkor íe jelentkezik az, hogy ilyen nagy ügyre csak ilyen kis büntetést szabnak. Fülöp elvtárs; Az mégis meggondolandó, hogy az esetek nagy többségében azok követik el a bűncselekményeket, akik már egyszer elkövettek. Tehát visszaeső bűnösök. Biztos vagyok benne, hogy nem térnek el a jogpolitikai szabályoktól a bűnüldöző szervek, de a tapasztalat mégis csak azt mutatja, hogy visszatér a bűnözés. Egyszer már el kellene gondolkózni ezen, vagy a pedagógiai oldalról, vagy más oldalról nézve a kérdést, - azzal együtt, hogy világvárosi viszonylatban tényleg nem nagy számok, de súlyosbítja a kérdést, hogy visszaesők követ/ik el. jenővári elvtárs; Somos elvtárs is terhemre rója, - s már 1963-ban előírta számomra, hogy tartsam a kapcsolatot a kerületekkel. 1965. óta, amióta itt vagyok, nem volt olyan, hogy teljes lett volna az ügyészség létszáma. Sokat kell dolgozni ahhoz, hogy elvégezzük a munkánkat, ami ránk hárul. A kapcsolatot illetően ez a védekezésem. Nem tettem hozzá a társadalmi bírósághoz, hogy az első ízben bűntettet elkövető, 1000 Ft-ig társadalmi bíróság elé vihető. Ha 200 Ft-on alul van, azt mondom, ne foglalkozzon vela a rendőrség, egyetértek, hogy ne csináljunk belőle semmit, de ha a következő alkalommal történik valami az illetővel, már tudjuk róla azt, hogy elkövetett előzőleg valamit, s az újabb esettel együtt már nem nézem el neki. Itt nagyon differenciálni kell, s nagy lelkiismereti problémákat okoznak nekem is. Véleményem szerint sok esetben nem az érték, a mérvadó, hanem maga a tény, az, hogy elköveti, akár a vásárló megkárosításáról van szó, akár egy doboz cigaretta ellopásáról, stb. Ahol csak ennyi bűncselekményt követnek el, ott a közbiztonság szilárd, ez igaz, de mégis elgondolkoztató, hogy ezeket a bűncselekményeket ugyanazok követik el lényegében. Amiknek szabálysértési alakzata van, sokkal súlyosabbak, mint akik a bűncselekményeket elkövetik. Ezen pedig változtatni kell. A rendőrséggel az az igazság, hogy a több emberrel eredményesebben tudnak dolgozni, s akkor kitalálják azt, hogy vannak bagatell ügyek. Én mindenkor a kommunista lelkiismeretemnek megfelelően fogok eljárni, természetesen a fennálló jogszabályok szerint.
