Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1967-11-03
8 Kérdéseket Takács elvtárs, Rózsavölgyi elvtárs, Kikillai elvtárs tettek fel, amelyekre Cseh elvtárs és Balázs elvtárs megadták a választ. Észrevételek, javaslatok: Rózsavölgyi elvtárs: Kimondhatjuk, hogy ennek a vállalatnak a kapacitás-felfutása a lakásépitési program szoros függvénye, ezért egyet lehet érteni minden olyan dologgal, ami a vállalat kapacitásának növelésével függ össze ése erre hivatott, - s amely a nyereségrészesedésben is kifejezésre jut. A másik probléma, hogy van egy ilyen volumen-növekedési igény, amelynek csak egyrészét lehet termelékenység növekedésből hozni. Van egy munkaerő helyzet és van egy munkaerő csökkentési igény. Ennek a problémának a feloldása nagyon nehéz. Éppen ezért azt a törekvést nagy örömmel hallom, hogy a termelés növekedése központi kérdés, - amely úgy néz ki, megoldja ezt a látszólagos ellentmondást. Kikillai elvtárs; összefoglalja a napirendet: Kétségtelenül megállapítható, hogy az Országos Asztalosipari vállalatnál a júniusi pártbizottsági ülés óta ez irányban sokkal hatékonyabb és mélyebb munka folyt, mint korábban. Korábban előtérbe kerültek az emberekkel való foglalkozás alapelvei és kevésbé fordítottak súlyt a konkrétabb tennivalókra a jövőt illetően. Ez a nézet megváltozott, most már konkrétabban vizsgálgatják a jövőt. De azt is hozzá kell azért tenni, hogy egy kicsit elterelte az emberekkel való foglalkozásról a vezetőség figyelmét. A személyi kérdések, a kádermozgások is elterelték a figyelmet; másrészt az egyes fontosabb feladatok kevésbé jutottak le. Éppen ezért mondanám, hogy a jövő évi feladatokat most már vinni kell a dolgozók közé, és ahol problémák vannak ott a problémákat is el kell, hogy mondjuk. El kell mondani a dolgozóknak azt is, hogy nem, hogy munkákélküliség lenne, hanem nálatok is úgy néz ki, hogy bár volna annyi szakember, amennyi kellene. Nem biztos, hogy az emberek ezt igy ismerik, ezért nagyon megnyugtató lenne a dolgozók számára, ha ezek a tények napvilágot látnának. Az is mély elemzést kíván, hogy a vállalati kollektív szerződések hogyan alakultak. Hogy olyanok-e ami megfelel a vállalat érdekéinek, de egybeesik a dolgozók érdekeivel is. Az évbő], még két hónap hátrq van, ezt fel kell használni, a dolgozók felé levinni ezeket a dolgokat az 1968-as év előkészítése tekintetében. A munkaidő csökkentésével kapcsolatban: ha itt a munkaidő kihasználás 7 óra, vágj’ valamivel több, akkor nem tudom,hogy lehet-e ennyire konkrétan foglalkozni itt már ezzel a kérdéssel. De ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. De nyilvánvaló, hogy ha 1969-re terveznék, akkor alaposabban lehetne ezzel foglalkozni. Egy kicsit korainak tűnik ez még. A következő gondolat, hogy egy kicsit gyorsabb és határozottabb állásfoglalásra lenne szükség. Ténylegesen azzal lehetne lezárni ezt a napirendet, hogy csak igy tovább, de ha lehetne, egy kicsit gyorsabban haladni és még ^mélyebben foglalkozni a dolgokkal, s akkor az Asztalosipari Vállalatnál sem fognak ezek a problémák jelentkezni. A VB a szóbeli beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette.
