Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1967-07-14
A pártoktatáshoz szintén egy kis finomítás céljából szólok hozzá. A részvétel számarányáról nem lehet mondani, hogy nem jó, hanem tartalmi problémák vannak. Hogy pl. a 14 fős létszámból nem egyszer két-három fő, vagy hat fő jelenik meg. Ebben a kérdésben - és a jövőt illetően, nemcsak a pártszervezet, hanem a parancsnokok és a kapitányáé® felelősségét is fel lehet vetni. A szabályzat kimondja, hogy a parancsnokok felelősek az állomány politikai neveléséért, ügy, hogy a jövőt illetően ezen a téren változtatni kell, - s ezt bátran meg kell mondani a párttitkárnak is. Befejezésül: a kritikai szellem. Magam is pozitívan húztam alá, de ellentmondásos a kérdés, mert amikor a nemzetközi kérdésekről, vagy más, belpolitikai kérdésekről van szó, jobban lehet érzékelni az aktivitást, mint korábban, bár bőven jelentkeznek még a fékek. Az őszinte légkör nem megfelelő voltára vonatkozóan egy példa: az uj titkár megválasztásakor a nyilt vitában hozzászólók teljes egészében támogatták az uj titkárt, ellene nem tett senki észrevételt, s amikor a titkos szavazásra került a sor, csak 2-3 többlettel kapta meg a szavazattöbbséget. Ez adott egy olyan tanulságot, hogy az őszinte légkör kialakításáért a pártszervezetnek és a parancsnokságnak is van tennivalója, s ezt erősíteni kell. Komoróczki elvtárssal egyetértek abban, hogy a az őrsi párt szer verttel a kapcsolata nem megfelelő. De ez nemcsak a párttitkár részéről lévő probléma. A Pártbizottság segítségével úgy érzem, ezt a kérdést rendezni kell. Ami a pártszervezet felépítésének sémáját illeti, úgy gondolom, meggondolandó, hogyan, miként. Ezt elemezni fogjuk, mert már volt ott pártbizottság, volt csucsvezetőség, jelenleg pedig ez a forma van. Várkonyi elvtársnő: Azt szeretném elmondani, amit részben a tájékoztatók alapján, részben kevés gyakorlatom alapján tapasztalok. Létrehoztunk egy családi és ifjúságvédelmi bizottságot évekkel ezelőtt, a altkor fordultunk segítségért a kerületi Rendőrkapitánysághoz, akkor azonban, sajnos, nem kaptunk megfelelő segítséget ebben, s a mi munkánk sem tudott olyan eredményes lenni, mint szerettük volna. 1967-ben a kapitányság maga fordult hozzánk ebben a kérdésben, s a gyámügyi osztállyal szoros kapcsolatban nagyon jól halad ez a munka, megtárgyaltuk azt a közös munkaterületet a kapitánysággal, amit, úgy érzem, a társadalom érdekében megfelelően tudunk majd végezni. Soós elvtárs beszélt arról, hogy névtelen levelek jönnek, s felmerült az őszinte légkör. Pomázi elvtársat ismerjük régóta, hát nem tudjuk, hogy miből faliad ez, hiszen bármikor, bárki bemehetett Pomázi elvtárshoz. Ha csak most érkeznének, amióta Komoróczki elvtárs van itt, azt gondolnám, azért, mert erős kézzel fogja az állományt; vagy pedig az az oka, hogy a kapitányságon a légkör olyan. Ezek szerint sokéves eluralkodott gyakorlat ez, nyilván, egy év alatt megváltoztatni nem lehet, de arra kell törekedni, hogy szűnjön, és 2-3 év múlva ne forduljon ez elő.
