Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1967-04-21
A kapcsolat kérdéséről beszélve megjegyzi Virág elvtárs, hogy a Filmgyár és a filmek készitői és az iskolások között ne úgy szervezzék a kapcsolatot, hogy eljönnek a rendezők és végig mustrálják a gyerekeket, amikor filmszereplőket keresnek. S a legtöbbször éppen azt találják meg, akik ott az iskolai közösségben nem éppen a legpozitivabb jelenségek, s ez belső konf liktuiist ckoz. A konformizmussal kapcsolatban megjegyzi, hogy a pedagógusoknál másként rjilvánul meg. Nem kétséges, hogy akár ismeretanyagot, vagy eszmét akarunk leképezni emberek tudatában, akkor azt is akarjuk, hogy azok az összefüggések is nyilvánuljanak meg, éppen a konform szó kapcsán, amelyek a mi tudatusnkban vannak Összefüggések. Ezért egyetért azzal, hogy néha mi sem vagyunk eléggé konformisták éppen a párt politikájának továbbvitele érdekében. Mátrai elvtárs: Úgy fogalmaznám meg az elmúlt 10 évben az eszmeiség problémáját, művészeti területen, hogy megváltozott a kritika iránya. Amikor ablakot nyitottunk a nyugati művészetre és eszmére, akkor a kritika elsősorban a marxizmus felé irányult, ezt a hatást váltotta ki. Most, amikor a művészeink megismerték a nyugati polgári eszméket, úgy látom, hogy a felé irányul az érdeklődés, hogy a marxizmus milyen válaszokat ad ezekre a kérdésekre. Most már valóban arról is szó van, hogy nálunk a kispolgári irányzatok jelenségeit nem veszik túlzottan komolyan és felszínesen jelentkezik inkább. Nem élet-, vagy világnézetként, hanem magatartásban ©jelentkeznek ezek a kispolgári nézetek. A korábbi években rendkívül óvakodott a magyar kultúrpolitika attól, hogy egyáltalán a tartalmat és formát különválasszák és az azon belüli ellentmondást felmérjék. A művészek önmaguk próbáltak kísérletezni és eldönteni, hogy a formát hogyan lehet alkalmazni a mi mondanivalónkra. Itt vannak a problémák, mert nyilván átviszik azt a tartalmat is, amit az a forma kifejezett. Bár van arra is példa, hogy a nyugati formát, msak mint módszert alkalmazzák. Nem kell a művészeket félteni attól, hogy megismerik a nyugati formákat, mert most már ott tartunk, hogy a formákat fel tudják használni a mi valóságunk kifejezésére. Ami azt illeti, hogy másként kell nézni a képzőművészeti és más alkotásokat, mint a filmet. A képzőművészetben egy ember véleményéről, munkájáról van szó, az adott művészéről, a filmnél pedig egy nagy kollektíva alkotása, s emellett már eleve több millió ft-r kell hozzá. Ezért van az, hogy a film egy elkötelezett művészeti át, s változatlanul a kultúrpolitikának meghatározott keretei között kell, hogy mozogjon és alakuljon. Az uj finanszirozási rendszerben azt látom problémának - mondja Mátrai elvtárs,7 hogy négy helyről finanszíroznak egy-egy filmalkotást. A MOKÉP, a Hungarofilm, a Fiimíőigazgatóság és a MAFILM Ezt azt jelenti, hogy minden fórum más-más szempontból nézi az adott filmet. Nemcsak az eszmeiségen van a hangsúly, hanem az eladhatóságon is. S ha nem vigyázunk, ez olyan ellentmondást szül, hogy elcsúszhat a jól eladhatóság, a jól érdekelt betsellet filmek felé. S azt is látni kell, hogy a jó filmek is megbukhatnak és itt a közönség nevelése is szóba kerül. A Filmtudományi intézet problémáját is látjuk, hogy nem azt csinálják, ami konkrétan a feladatuk volna. Ez részben belső okokból adódik, részben a kultúrpolitikánk irányításának
