Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1967-04-07
Természetes, más gondjaik vannak a Telefongyárnak, vagy a Fémbútorgyárnak. De azt tapasztalni, hogy igyekeznek a vezérigazgató helyett a meglévő helyettesekkel úgy dolgoztatni, hogy a problémák megoldást nyerjenek. Ugyanakkor van egy elképzelés a Danuvia PB munkájában, hogy az uj mechanizmusra való átállásnál ami rajtuk múlik, az ottani erők felkészítésén, azt megteszik. Szende elvtárs: egy személyes tapasztalatát mondja el a Danuviával kapcsolatban. Egy témával kapcsolatban - mint eladó kereste meg a Danuviát. Általában könnyen megállapodtak az alsóbb szinteken, de a műszaki igazgatónál szinte leküzdhetetlen akadályba ütköztek. Emberi ellentétek is felmerültek, a hozzáállása már eleve nem volt jó. Javasolták az alku tárgyát képező termék bevezetését azzal a feltétellel, hogy ha nyereséges lesz a Danuviának, akkor sokat fizet, ha nem lesz nyeresége belőle, akkor nem fizet. A vállalat érdeke is lenne az ilyen nyereség-részesedésre való szerződés, de kockázatot is igényel, az biztos. A pártszervezet azt mondja, hogy nagyobb ütemben kellene menni, mint ahogy a gazdasági vezetés jónak látja. Itt is az a helyzet, hogy a vállalatnak nincs az uj mechanizmus első éveire sem valamilyen kényszer-pályája. Sok lehetősége van a Danuviának is, ezek közül is választani kell, emellett millió szempontot figyelembe venni. S itt jön az a bizonyos népgazdasági érdek és az a bizonyos kockázat-vállalás. A Danuvia rendelői is arra kényszerülnek, hogy egyre rövidebb időre rendeljenek, ebbői adódik az is, hogy a Danuviának egyre kényesebb dolgokat egyre rövidebb idő alatt kell kihoznia. S nyilván ennek is megvan a maga kockázata. Nyilván, a Danuvia választhat, hogy milyen mértékben és milyen ütemben fejlődik a gyártóeszköz-gyártásra, de minél nagyobb ütemben és mértékben fog erre menni, annál nagyobb mértékben dolgozik a népgazdaság érdekében, - de annál nagyobb kockázatot is vállal, - mondja Szende elvtárs. A pártszervezetnek nem arra kell rávinni a gazdasági vezetőket, hogy egy tervmutatóval szemben lépjen fel, hanem ami a vállalatnak és a népgazdaságnak is a leghasznosabb és a legkényelmesebb ut. Kulcshelyzetben van a vállalat. A pártszervezetnek ez egy meghatározott vonalat kell, hogy kölcsönözzön, - úgy látja Szende elvtárs, ez a vonal alighanem meg is van a Danuvia pártszervezetében. Az önállóságot illetően nyilván nem kell erőszakoskodnia, de a dolgozók minél szélesebb, minél nagyobb tömegére kell támaszkodnia. Nagy a vállalatnak, mint egésznek a szerepe, súlya a piacban, másrészt a vállalat dolgozóinak többsége előtt azonban mégiscsak nem ezek a szempontok szoktak szem előtt állni. Ami azt illeti, hogy a pártszervezet gyámkodik, operatívan beleavatkozik, ettől még a gazdasági vezetés lehet a fő kérdésekben is önálló. Sőt, minél részletesebben beleavatkozunk a részkérdésekbe operatívan, annál kevésbé vagyunk képesek a fő kérdésekben tájékozódni és figyelemmel kisérni,- mondja Szende elvtárs. Éppen ezért szükséges, hogy az apró napi kérdéseken túl tudjanak tekinteni. Kikillai elvtárs helyesnek tartja azt a megfogalmazást az anyagban, hogy a pártmunka módszereiben nincs alapvető változásokra szükség, hanem a meglévő gazdagítása, finomítása szükséges, - hozzátéve, hogy az uj elemekkel való gyarapítása szükséges, ezt az élet is megköveteli.
