Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1967 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1967-04-07
Ha a művezetők és még lejjebb is érezni fogják a felelősséget, a politikai súlyát a dolgoknak, akkor nem lesz különösebb probléma. Sok problémát vet fel az uj gazdasági mechanizmus - mondja Gábor elvtárs, - de ezt ma megfogalmazni még nem lehet. Nem lehet, mert a pártellenörzés ellentmondó az önállóság növekedése problémájával. Legyen egy olyan ellenőrzési fórum maga a párt, amely nem engedi a gazdasági vezetést elgaloppirozni a népgazdaság érdekeitől, - s ide tartozónak tekinti Gábor elvtárs nemcsak a termelési, hanem a szociális kérdéseket is, az emberek hangula tát, mindent, ami a gyárban van. Sümegi elvtárs A Danuvia PB szerepéről, a PVB munkájáról beszélve elmondja, hogy nem volt könnyű dolguk az összevonás előtt sem, mert akkor is igazgató csere volt náluk. Azután Kovács elvtárs került oda, nem ismerte a személyeket, az ottani helyzetet. 1965-ben a gazdasági vezetés felé próbálták irányítani a gazdasági kérdésekkel való foglalkozást, - de most ismét az a helyzet, hogy inivel Kovács elvtárs hosszú ideje beteg, igy sokkal többet kell foglal koznia a pártbizottságnak a termeléssel, a beszámoltatással, a tervvel. Szkokén elvtárs: A Danuvia VB és pártszervezeteik megoldották a leckét, amiket ott kaptak. Az ott dolgozó kommunisták megállták a helyüket, s - hogy ennyire sikerült és ilyen formában a problémákat megoldani, abban évek alapos, lelkiismeretes munkája van. Az uj mechanizmussal kapcsolatban valamilyen formában módosítani kell a pártszervezetek munkáját, de nem jelent ez teljesen uj módszert, hanem az uj helyzetnek megfelelően kell módosítani a Danuvia PB-nek is a munkáját. Amióta az uj mechanizmus szóbákerült, az alapszervezetek felé azt vittük és továbbra is azt kell vinni, hogy az 1967-es évet a jelenlegi mechanizmus keretei között teljesíteni kell; hogy az 1967-es terv minél eredményesebb teljesítése csak könnyiti az átmenetet az 1968-as évre. Felvetődött és mind gyakrabban felvetődik, hogy képesek-e a mi pártszervezeteink az uj mechanizmus körülményei között vinni ezt aa gazdaságszervező tevékenységet. A mi pártszervezeteink meg fognak tudni ezzel birkózni, - hiszem már évek óta e felé az uj mechanizmus felé hét az egész gazdasági tevékenység. Az 1966-os évről is igy lehet beszélni, ez már annak szellemében történt, - s az 1967-es méginkább - s a mi pártvezetőségeiak így igyekeztek dolgozni. Nem alapvető, generális változtatásról, hanem a munka csiszolásáról, javításáról, finomításáról van szó. A kockázatvállalásról beszélve elmondja Szkokén elvtárs, hogy az igazgatókkal, főmérnökökkel, párttitkárokkal való beszélgetésnél igy is merült fel, hogy bizonyos kockázat-vállalásról lehet szó. Mi azt fogjuk majd megfogalmazni, hogy a pártszervezet ösztönözze nagyobb bátorságra, kockázat-vállalásra a gazdasági vezetést. Ezt ma még kevésbé, de később egyre pontosabban lehet megfogalmazni, meghatározni. Azonban felhiva a figyelmet arra, ha a kockázat nem sikerül, ez anélkül történjen, hogy a pártszervezet veszitene tekintélyéből. Az is felvetődik, hogy az uj körülmények között meddig szabad elmenni majd a pár&vezetőségnek. Minél több emberrel tanácskozni lenn az üzemekben, amikor a terveket kialakítják* a 10-20 éve ott dolgozó emberek véleményét kikérve, figyelembe véve
