Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1966-12-16

Nyilván az iskolaigazgatóknál, a pedagógusoknál a világnézeti állásfoglalást kell követelményként kitűzni,-s a marxista világnézet a követelmény. Ugyancsak ilyen szempontból a többi területen dolgozóknál is, hogy a jelenlegi rendszerrel, a jelenlegi célkitűzéseinkkel egyetérteenek; olyan döntéseket és határozatokat hozzanak, amik ebbe a szellembe vágnak. Tehát ilyen szempontból differenciálni kell a követelmények felállításánál is. S ez természetesen attól is független, hogy párttag, vagy nem párttag az illető. Ha ezeknek a követelményeknek meg tudnak felelni, akkor nyilván nem csak úgy vetődik fel, hogy hány párttag van, vagy hány pártonkivüli, mert akkor egyöntetűen fogják pártunk politikáját megvalósítani. A párttagokra és a pártonkivüliekre is egyforma követelményként áll, hogy a párt politikájának végrehajtása tekintetében ügyködjenek. Ezzel együtt, nyilvánvaló, hogy a párttagokon magasabb követelmény van, ezért nagyon helyesen az anyag is megfogalmazza, hogy hol kell javítani a kommunista vezetőknek a kádermunkán.

Ezért egyértelműen kell megfogalmazni a beosztottal: és a vezetők irányában is ezt a 3-as követelményt, amit itt az elvtár sak megfogalmaztak.

A másik dolog az, hogy a vezető testületek szerepét feltétlenül növelni kell a kádermunkában. Ahogy Virág elvtárs kezdte megfogalmazni, oda kell adni a hatáskört, ahol ismerik a kádereket és ahol a munkát elosztják számukra. Ilyen szempontból a tanácsi területen is van törekvés. Általában tehát decentralizálni kell a hatásköröket.

Az anyagban lévő jelenségek eléggé általános jelenségek.

Az egyik a menetközbeni nevelés témája, a másik a szubjektivizmus, - a kettő szorosan összefügg egymással. Elsősorban a vezetőknek kell e téren példát mutatni. A kádereket ténylegesen a munkájuk alapján kell megítélni és sohasem szabad pillanatnyi hangulati tényezők befolyása alá kerülni. A másik, hogy menetközben kell megmondani a dolgokat. Mondjuk meg, ha meg lehet dicsérni, de azt is, amikor a hibát elköveti. Mindkettő nagyon hatékony nevelési eszköz.

nagyon meglepődött - mondja Csikesz elvtársnő, - amikor látta az anyagban, hogy a tanácsi dolgozók között összesen 4 kormánykitüntetett van csal: a 134 közül, - ezt nagyon kevésnek tartja. Ez bizonyos értelemben kicsit magyarázatát is ad#a annak, hogy nem szivesen maradnak kvalifikáltabb dolgozók az apparátusban. Úgy érzi, ezen változtatnia kell a Főv. Tanácsnál: is és a kerületi PB is sokat tud ezen segíteni. Ugyancsak sokat segithet a kér. PB a menetközbeni vélemény nyilvánítás terén is, hogy erre ösztönzi a tanácsapparátusban dolgozókat, megállapították itt az elvtársak, hogy egyesek ugródeszkánál: használjál: a tanácsokat. Csikesz elvtársnő óvja az elvtársaket az ilyen általánosítástól. Bizonyos értelemben érthető, hogy elkívánkozna!:, még a Főv.Tanácsnál is hasonló helyzet van. A belső nevelés gyengesége és mindenekelőtt a bérezés az oka ennek elsősorban. Itt tehát elsősorban a nagyon alapos velük való foglalkozás, másrészt, ha sikerül az uj mechanizmus időszakában jobb bérezést kialakítani, ezen tudunk majd változtatni.