Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1966-11-18
Messzemenően előbbre tudnánk menni, abban az esetben, ha nagyon következetesen állítanánk magunk elé ezeket a feladatokat. Merem mondani,- mondja Kikillai elvtárs - hogy központilag is lesznek előrelépések, tendenciák, hogy a jelenlegi állapotokon központilag is változtatások történjenek. Kovacsics elvtárs: Elmondja, nagyon örülnek annak a szakszervezet részéről, hogy az üzemi pártszervezetek is sokkal aktívabban foglalkoznak ma már ezekkel a dolgokkal. A jelentéssel egyetértenek, kivéve azokat a részeket, amiket itt a VB tagjai mar észrevételeztek. Abból Kell kiindulni, hogy hány dolgozót érint a probléma, milyen súlyosak a munkakörülmények, és nyilván, a fontossági sorrendet megállapítva kell az • anyagi eszközöket koncentrálni. Megállapítja, hogy valóban fontos probléma, hogy a gazdasági vezetők a meglévő anyagi eszközöket nem mindig arra fordítják, ahol az a legszükségesebb lenne. Egyetért a szakszervezeti munkát bíráló elvtársakkal, valóban úgy is van, hogy a termelési kérdésekkel való foglalkozás mellett bizonyos mértékig háttérbe szorult ez a munka: a dolgozók problémáival, ügyes-bajos dolgaival, a szociális kérdésekkel való foglalkozás. Szakszervezeti szerveink nem léptek fel elég határozottan az érvényben lévő rendeletek, normák érvényesítése mellett. Ez bizonyos mértékig függvénye annak is, hogy milyen az üzemben a légkör, és, hogy milyen támogatást kapnak az ottani pártszervezettől; hogyan reagál a gazdasági vezetés a szakszervezeti bizottság igényeire. S ehhez persze az is kell, hogy a szakszervezeti bizottság bátran oda tudjon állijá, ki merje mondani a véleményét, igényeit, - s ez nem mindenütt van igy. Van aho| egész komoly problémák mutatkoznak e téren, s nem egyszer csak a felettes szervek támogatásával tud valamit elérni. Mi úgy látjuk, a fejlődés e téren,- hosszú idők távlatát nézni, - ami jó, ez ebben a rendszerben létesült lényegében. Voltak kiemelt üzemek a régi rendszerben is, de az üzemek nagy többsége, - s ez Zuglóban is igy volt, - a munkafeltételeket, a munkakörülményeket, a szociális létesítményeket illetően rosszabbak, elhanyagoltabbak voltak. Való tény azonban, hogy korántsem létesült annyi ezekből, amennyi szükséges lenne és nem tettünk elég erőfeszítést arra, hogy a régi üzemeinket korszerűsítsük, elfogadhatóvá tegyük a munkakörülményeket. Itt elfogadható, hogy a túlzott iparosítás következtében áradt fel a munkásság és növekedett a zsúfoltság, - ebben az esetben áll az, hogy jellemző a stagnálás, s bizonyos mértékű romlás is következett be egyes esetekben. Uj utakat kell keresni a termelésben, mivel a létszám bővítése már nem lehetséges. A SZOT részéről intézkedések vannak folyamatban, igy a Kormány elé fogja vinni az előzetes tárgyalás alapján az üzemi szociális, egészségügyi kérdéseket és abban elég komoly határozatok is elő vannak irányozva, hogy most már központilag is történjék valami e kérdésekben. Mert a valóság az, hogy aközpontilag sem volt mérve, sem tárca, sem népgazdasLági szinten nem voltak mértezve, csak amit ki tudtak harcolni a párt- és a szakszervezetek ezen a téren, az történt csak meg.
