Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1966-03-26
-21 Ezért nem értek egyet a feladatok kijelölésében azzal, hogy a pedagógus pártszervezeteket leszűkítené a kommunista pedagógusok ideológiai-politikai vitái irányítóivá. Eb jóval tágabb feladat, nem egyszerűen propaganda munka, hanem agitációs munka is, meggyőződésükké kell tenni; lehetővé kell tenni őket arra, hogy alkalmazzák. A másik a munkára való nevelés. Azt hiszem, a feladatok között konkrétabban kellene megfogalmazni. Nem értek egyet, hogy általában tévesen értelmeztük a reform célkitűzéseit, hanem a munkára nevelés formái alapvetően megváltoztak. Javaslatom, hogy a feladatok között határozzuk meg, hogy a gimnáziumban töcekedni kell arra, hogy minden tanuló lehetőleg résztvegyen a gyakorlati foglakozás valamilyen formájában, vagy a 2 órásban, vagy az 5+1-ben. Másrészt mondjuk ki, hogy ezek a foglalkozások nem jelenthetik a szakórák folytatását, hanem azok gyakorlati jellegűek legyenek, ami az ifjúságnak az életre, a munkára való nevelését segíti elő. Azt is mondjuk ki, hogy a 2 órás foglalkozásokat meg kell szilárdítani, meghatározott tanterv szerint tartani, állandó oktatókat kell ezek vezetésére biztosítani és mivel sok a képesítés nélkül oktató, biztosítani kell ezeknek az oktatóknak a továbbképzését és alkalmassá kell tenni őket arra, hogy ezek a foglalkozások tartalmasabb alt legyenek. Emellett mondjuk ki, hogy az 5+1-es foglalkozások %-át tartani kell, - ahol a tárgyi és személyi adottságok biztosítottak, - azt tartalmában megfelelő színvonalúvá kell tenni a megfelelő ellenőrzéssel. Ezek a tanulók gyakorlatias életszemléletét szolgálják, ezeket meg kell tartani. Emellett biztosítani kell a tanulóifjúságnak a közhasznú társadalmi munkában való részvételét. A hátrányos helyzetben lévő tanulók kérdését én a nevelő munka szerves részének tartom. Ezek között nemcsak fizikai, hanem más kategóriába tartozó szülők gyerekei is vannak. Éppen ezért az ezekkel való foglalkozás azt jelenti számunkra, hogy mi minden egyes gyerekből becsületes embert akarunk nevelni. A közösségi nevelésen belül az egyéni foglakozás a mind magasabb színvonalú nevelést jelenti. Ezért a hátrányos helyzetben lévő gyerekekkel való foglalkozást továbbra is előtérben kell tartani és küzdeni az ellen a szemlélet ellen, hogy van 3-4 gyerek az osztályban, akivel nem tudnak mit kezdeni. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy itt Zuglóban is sok a túlkoros gyerekek száma az általános iskolák 5-6-ik osztályában. Egyrészt ilyen módon, de másként is jelentkezik a fizikai dolgozók gyerekeivel való foglalkozás. A'z egyetemi felvételeknél is jelentős hátránnyal indulnak. Általában ezek tanulásánálalemaradás, ami jelentkezik, visszavezethető alihoz a légkörhöz, amivel a kevésbé iskolázott fizikai dolgozók a gyerekeiket körülveszik. Azonban a fizikai dolgozók gyerekeinek továbbtanulása nem kizárólag az iskola ügye. Ezért hiányolom, hogy ebben az anyagban nincs szó arról, hogy az üzemi pártszervezetek, a tanács-szervek folytassanak agitációt a fizikai dolgozók körében, hogy vállalják a hosszú iskoláztatással járó áldozatot. Nézzék meg a pártszervezetek azt is, hogy az üzemi ösztöndíjakat kik kapják, a fizikai dolgozók-e, vagy az értelmiségiek.
