Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1966-03-26

- 4

Pártszervezeteink előtt álló feladat, felderíteni azokat a módszereket, amellyel az ideológiai továbbképzésben szerzett ismeretek alkalmazását fel lehet és kell mérni.

Az általános és szakfelügyelet egy-egy látogatása alkalmával tegyen javaslatot, tapasztalatai alapján kinek milyen továbbképzési formát ajánlanak. Ez nem sértené a továbbképzés önkéntességét.

Az esti egyetemre való jelentkezést megfelelő agitációval fokoznák az iskolában lévő mozgalmi szervek, ez különösen a középiskolákra vonatkozik.

Mindez sok tennivalóra enged következtetni, amit a pedagógus titkár elvtársakkal meg fogunk majd beszélni.

Kérdések:

Gábor Márton elvtárs;

I. Ez

a statisztikai szemlélet helyes-e az ideológiai továbbképzés vizsgálatánál? Milyen problémák adódnak? Milyen kispolgári és egyéb nézetek, szemléletek az uralkodók a pedagógusok körében? Hogyan néznek ki, nincs-e szükség ennek az ideológiai munkának további javítására? Lépést tart-e az élettel? Nincs-e reformálásra szükség az ideológiai továbbképzésben?

2-. Helyes-e az a megállapítás a 4-ik oldalon, hogy a szakmai vezetők és a pedagógus párttitkárok rendszeres ideológiai továbbképzése sem kielégítő teljés egészében?

J. A keresztény-erkölcs megfogalmazás helyett nem lenne-e helyesebb a vallás-erkölcs megfogalmazás?

4. Hogyan

érvényesül a KISZ kommunista jellege az iskolákban?

5. A hátrányos osztályoknak milyen kiemelt segítséget adnak, és a tanulóknak ahhoz, hogy ezt a hátrányt le tudják küzdeni? Nincs-e szükségük további segítségre? Ezek a tanárok, akik velük foglalkoznak, kapnak-e valamilyen kiegészítést; vagy olyan szemléltető eszközöket kapnak-e, ami ott a tanítást segítené?

Németh Rudolf elvtárs:

1. A

reform-tantérv és a reform-tankönyv a szakközépiskolákban elkészült-e és a tananyag korszerűsítése az oktatási szinvpnal növekedésére hogyan hat? A tananyag korszerűsítése során nem tapasztalható-e maximalizmus?

2. Mennyire

tudnak tájékozódni a pedagógusok a napi politikai problémákban? Az iskolavezetés, a Tanács, az iskolai pártszervezet mennyiben segíti az eligazodást a napi politika sokszor bonyolult kérdéseiben?

3. Milyen

mértékben csökkent a pedagógusok leterhelése; részben az adminisztrációs feladatokat, részben a különböző társadalmi szervek részéről történő igénybevételt illetően? Van-e javulás ebben a tekintetben?

4. A

fiemofcráfiai hullámmal kapcsolatban: milyen a szakmunkás igény a következő esztendőkben? Ismerjük-e a szakmupkápképző iskolák igényeit 19^0-ig? és ezek ismeretében milyen javaslatokat tehetünk a probléma megoldásában?

5

I