Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1965-01-22
Sokszor előfordult, ho.:y társadalmi munkát szerveztek és ott álltak a dolgozók és nem kaptak szerszámokat, - nyilván, hogy mérgelődtek. A másik dolog a napköziknek a problémája. Az anyag utal rá, hogy hány ,-kal növekedett és javult a nevelés tekintetében is a velük való foglalkozás. Viszont a napközi ellátás nem megfelelő, valahogy ezzel a kérdéssel is kellene foglalkozni, mert nagyon komoly probléma ez. A napközibe való elhelyezés is rendkivül nagy gondotckoz. Úgy érzem, nem fejlődött nagyon a napközi kérdése, legalábbis azon a környéken, ahol én lakom. Fülöp elvtárs; Én ahhoz szeretnék hozzászólni, hogy milyen kérdéseket vigyenek a lakosság felé megtárgyalásra. Én azt mondom, hogy minél részletesebbet, ne lépőink ebben vissza. Kétségtelen, hogy visszatetszést kelt, ha megígérünk valamit és nem valósul meg. Véleményem szexúnt ez abból adódik, hogy rosszul szerveztük meg és munkánk színvonala nem áll azon a szinten, ahogy kellene. Nem tervezünk megfelelően, nem látjuk azokat a problémákat, amikbe beleütközünk, ízen a téren kellene nagyobb gondot, nagyobb hozzáértést biztosítani, a szakminisztériumokkal több, behatóbb konzultációt végezni, hogy a terv nagyobb része realizálódjon. Nem az a megoldás, hogy visszalépjünk ezen a téren, bár kétségkívül, amit említettél Horváth elvtárs, az irányelvekre, a főbb szempontokra nagy figyelmet kell fordítani. Virág elvtárs: A tanácsi munkában talán éppen az a legszebb, hogy annyi érnher hozzászólhat és annyi embernek a kérését, gondját lehet kielégíteni. Két dolgot látok szükségesnek elmondani: az-egyik a társadalmi munkával kapcsolatos. Gábor elvtárs elmondta, hogy nálunk tradició és szépen is ment, - és azt hiszem, megy is, de magasabb szintre kell a szervezését emelni. Az iskolás gyerekek társadalmi munkáját szeretném mindjárt megemlíteni. Nagyon jó lenne, ha azt szervezettebbai csinálnák, a KISZ Bizottsággal együtt szervezettebben tudnánk ezt megoldani, mert több esetben előfordult már, hogy kimentek kis-csoportjaink és hazajöttek dolguk végezetlenül, mert vagy szerszámok nem voltak, vagy nem kapták meg, hogy mit csináljanak. Jó lenne e téren előbbre menni, mert e téren óriási nevelő eszköz csúszik ki a kezünkből, ha nem tudjuk ezt szervezetebben megoldani. Az ellenőrzéssel kapcsolatban ugyancsak rengeteg dolgot kelle ne javítanunk. Nézzük meg a szakigazgatási szerveket pl. Azt hiszem, egyedül a pénzügyi osztálynak az ellenőrzése a legszínvonalasabb. A legkorrektebb követelményeket tudja felállítani és ellenőxz$-s. Az egészségügyi ellenőrzés teljesen illuzóx’ikus, a felelősség elől való menekülést és a légvárakat jelenti. Járják az ellenőrző szervekkel az iskolákat, a konyhákat, stb. Több helyen megállapítják, hogy nem lehetne üzemeltetni a konyhákat, stb. Márpedig meg kellene gondolni, hogy ha ilyen nagy követelményt állitunk, akkor az nem is követelmény már, mert senki nem veszi komolyan. Csak beirja az ellenőrző könyvbe, de semmiféle segítséget nem adnak. Úgy szabják meg a követelményeket, hogy szánjanak le erről a magaslatról.
