Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1964-04-11
8 Én egyetértek azzal, hogy ilyen határozatokat talán nem is kellene hozni, hanem néhány konkrét kérdés megvitatása, levitele a pártszervezetek felé, megvitatni az aktivistákkal konferencián, vagy értekezleteken és ezzel vinni közelebb az egész témát. Az ideológiai munka területén nagyon szép kibontakozás van, nagyon sok kérdésben megyünk előre, még talán a nacionalizmus sem jelentkezik olyan szélsőséges, vad formában és tartalommal, még a szovjet-ellenességgel sem találkozunk olyan szélsőséges formában, sőt, egy egészséges szemlélet kialakulásával találkozhatunk, ami nagyon jó. Azonban ismétlem, hogy az ideológiai harc folytatása, sajátos érzelmi-érteImi nevelés közvetlen irányítása a pártszervezetek részéről nem folyik még. Felcsuti elvtárs: Az alap-problémán- nekem is az, amit Csányi eívtársnő' mondott. Ezt már a vita, az anyag készítésének szakaszában is szóvátettem, hogy az anyag feldolgozása során, és most a jelentésben is, tulajdonképpen a művelődés és az ideológia kérdése ketté van. választva, az I. és II. részben is kifejezésre jut. A II.részben sok tekintetben tárgyaljuk a művelődés formáit es módszereit, és ettől elszakítva tárgyaljuk az I.részben a fejekben lévő ideológiai állapotot, jól, rosszul. Én lényegében ebben a dologban egyetértek Csányi elvtársnővel. Ami a művelődést illeti, nagyon széles forgalom. Lehet világnézeti, politikai műveltségről beszélni, egy általános műveltségről és egy szakmai műveltségről beszélni. A műveltség e J területet fogja át. Ilyen értelemben az ideológiai műveltség a műveltség része, he az ideológiának van egy sajátos vonása, hogy áthatja a másik kettőt, f; ilyen tekintetben nem mondható semminek sem részeként. El lehet-e képzelni egy könyvet, vagy könyvtári munkát eszmei tartalom nélkül? Elképzelni nehéz, de a gyakorlatban van! A színháznak, a rádiónak, a mozinak, a TV-nak, a tánckörnek, a szórakozásnak a maga nemében mindaak meg van a maga meghatározott eszmei tartalma és hatása. A baj ott van, hogy mi sem, s a pártszervezetek még kevésőén, az úgynevezett kultürmünkának ezt a részét nem eléggé figyeljük, tanulmányozzuk, hatásában nem eléggé nézzük. Holott arról van szó, hogy a pártszervezetek fő feladata az eszmei irányítás, - azt mondjuk. De hány pártszervezet teszi meg azt, hogy az eszmei hatását tanulmányozná és vizsgálná? < Rendkívül kevés. A pártszervezetek - és a tömegszervezetek számára még inkább,' - csak számokban létezik a művelődés ügye, nem eszmei hatásában. A számok is fontosak, de az eszmei hatása méginkább. Kert pl. a Rozsdatemetőből a néaő sUkmindent le tud vonni, azt is, hogy hábetlerek módjára nem lehet élni, de azt is, hogy nem is olyan rossz élet ez a lumpen-éLet! Nagyon szélsőséges a példa, - és a pártszervezetek, a kulturmunkások munkája ott adódna, hogy segitsen tovább magyarázni a Rozsdatemetőnek alapvetően bizonyára helyes szándékát. Itt szólnék arról, hogy vajon van-e szocialista kulturális közvélemény? A munkáshatalom 19-ik évében, amikor a rádió, a TV, a sajtó a kezünkben van, mi irányítjuk őket, tudpnk-e befolyásolni a széles, nagy, kultúrát fogyasztó közönséget? Tudjuk-e olyan irányban befolyásolni, ami nekünk kedvez? Azt hiszem, ez részben a TV, a rádió és a nagy apparátus feladata és én erről nem is akarok beszélni, de nekem az a vélemény^, hogy nem jól látja el a nagy apparátus ezt a ‘feladatot, nem segit a közönségnek, - de segitenek-e vajon a pártszervezetek? kápnak-e a pártszervezetek segítséget ahhoz, hogy ezekben a rendkívül bonyolult, ellentmondásos kérdésekben állást foglalhassanak?
