Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1963-12-20

Nég egy dolog van, amit még szeretnék mondani: az jó, ha a PVB, vagy PB olyan helyzetekbe jobban, mélyebben belenyúl és esetleg adminisztratív intézkedéseket is sugalmaz, de elsősorban a felelősöket kell rávezetni arra, hogy nekik kell itt megtenni a végső intézkedést és tartózkodjunk attól, hogy akár pénzügyi, akár személyi határozatot hozzunk, mert úgy nézzük, hogy ez nem feladatunk.

Béres elvtársnő: A megbízatásunk az volt, hogy a jelenlegi helyzetet mérjük’ 'fel, a tényállást, hogy másfél év óta milyen ^fejlődést ért el az intézet pártszervezete, politikai munkája.

A brigád úgy értelmezte a megbízatást, hogy bátran fel. kell tárni a jelenlegi helyzetet és itt a kérdés az,- hogy akarunk-e előbbre menni, vagy sem. Szeretném kihangsúlyozni, hogy Reisz elvtársnő, Gárdonyi elvtárs személyét elfogadják, tiszteletnek örvendenek.

A pártvezetőség nem tárgyalta meg, nem ala*kitott ki egységes álláspontot és nem tudta mozgósítani a kommunistákat a feladatok végrehajtására. Felvetették pl. hogy miért nem tűzte a pártvezetőség napirendre a Kovács elvtárssal kapcsolatban felmerült erkölcsi kérdéseket, holott tudott róla? Kb. két hetet ültem a rendelőben a betegek között, amikor már befejezte a brigád a vizsgálatot és tapasztaltam félórás, -órás késéseket az orvosoknál. Nem az a probléma, s a politikai nevelésnél sem kell ma már az orvosi nyilatkozatokat kérni, faliújság-cikkeket Íratni, stb. hanem igen is oda lehet tenni, oda kell tenni az orvosok, a főorvosok, az igazgató főorvos felé, hogy tisztességesen kell ellátni a betegeket, - ez ma már megvan, de elvárja az a beteg azt, hogy vele törődjön az orvos, s én azt hiszem, ez az 5 és fél.perc is elég lenne ahhoz, hogy az az orvos a beteggel éreztesse azt, hogy törődik fele. Azt igénylik a betegek, hogy az orvosok, amikor őket kezelik, akkor ne a különböző nő-ügyeket tárgyalják, s azt, hogy hol voltak előző nap, - s közben vizsgálják a beteget. Eleket azért vetjük fel a pártszervezet felé, mert úgy nem lehet harcolni ezek ellen, ahogy csinálták és nem' is volt erejük, de úgy lehetett VQlna, hogy.napirendre tűzi a pártszervezet és megtárgyalja. És a szövetségi politikánál is,' igen is, elcsúszás van. Hogy pártonkivüli is betölthet funkciót, ebből azt vonják le, hogy Kovács elvtárs abból, hogy pártonkivüli, kultuszt űzött, mert azt gondolta, hogy neki mindent lehet. A pártonkivüli is lehet igazgató-főorvos, de eléje tesszük a feladatokat is, hogy ezt és ezt kell csinálni. Az egyes orvosok erkölcstelenségét ma már elitélik ‘az emberek. Tehát ezek nevelése és az odakerülő betegek nevelése is a pártszervezet feladata és az ott dolgozóké.

Gárdonyi elvtars amit felvetett, nem egészen értem, mert nyilván ő, mint szakszervezeti vezető tett legtöbbet az emberek érdekeiért, ért el eredményeket, de bizonyos fokig méghátrált.

A körzeti orvoskkal kapcsolatban a pártvezetőség, a kommunisták sorban felvetették, hogy nem tudnak hozzájuk férkőzni, érdekte-' lenek, passzívak. Az utóbbi 1-2 évben történt minimális tagfelvétel. Itt is előbbre kellene menni. Nem tapasztaltuk, hogy a kerületi PB 1961-es határozatát munkájukban alkalmazták volna, a vizsgálat során ezt nem láttuk.

Szeretném felvetni a kerületi Tanács és a Főv. Tanács felé, hogy amikor megkérdeztem, hogy ki minősítette Kovács főorvost, Reisz elvtársnő elmondotta, hogy J éve nincs minősítés. Kovács főorvost egyáltalán nem minősítették. Hogyan lehet igy embereket beállítani? Nem mondották el, hogy mi a feladata, nem tanították meg a vezetésre, s akkor csodálkozunk azon, hogy nem tudnak jó munkát végezni. Én nem is tudtam. azt, hogy a Főv.Tanács nevezi ki az orvosokat. A kér. Tanács miauig azt mondta, hogy