Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1963-10-25
I 6 -esetenkénti változtatásokra is szükség van. A KGST vonalán ha nem látjuk, hogy ezen belül a magyar ipar helyzete szempontjából mi várható, akkor nem tudunk kellően előrehaladni. Látni kell, hogy ezekből az előzményekből adódik az, hogy bizonyos gyártmányféleségekben és fejlesztésben is lesznek problémáink és ha kereskedni akarunk, eladni, akkor ezeket meg kell oldani, akármilyen nehézségekkel, plusz-munkával jár is együtt. A másik ilyen kérdés, amit Somló elvtárs emlitett: lehet, hogy vegyipar szempontjából a fejtegetéseidben igazad van, de az alapgondolatok a KGM területén nem igy állnak. A KGM területén a gyártmányfejlesztés és a gyártásfejlesztés elszakíthatatlan egymástól, a kettő összefügg és csak együtt lehet a problémákat megoldani. Itt van a műszer és a szakember probléma, amit Takács elvtárs mondott. A németek pl. olyan átviteltechnikai berendezést készítettek, amiket segédmunkásokkal mérnek be, amit mi csak egy éves tanfolyamot végzett szakemberekkel tudunk elvégeztetni. S az uj rendelet szellemében történő összevonás is egy emelőnek látszik e téren. A gyártmányfejlesztés lassúsága némilag objektív kérdés is, véleményem szerint. Pl. a műszaki fejlesztésre adott pénzt egyszerűen nem tudjuk elkölteni. Miért? Egyszerűen azért, mert nem tudunk elegendő szakembert felvenni és foglalkoztatni, hogy ez az összeg elkölthető legyen. Nyilván, mi a határozattól csodákat nem várhatunk, hogy a műszaki képzés ilyen óriási fordulatot vesz, de azért jelezni kellene a felsőbb szerveknek, hogy lehet, hogy ez elindult, de hatását vajmi kevéssé érezzük még és a megfelelő mérnök-arány és foglalkoztatás igen komoly és súlyos problémát okoz. Talán lesz erőnk ahhoz, hogy jövőre a GB-on keresztül megnézzük, hogy mérnökeink itt a kerületben megfelelően vannak-e foglalkoztatva az ipar vonatkozásában. Lehet, hogy átcsoportosítást tudunk végrehajtani, - de alapvetően csak a mérnök-képzéssel lehet azt megoldani . Az anyagi ösztönzők problémája: meg kell mondani, hogy szinte 1945. óta kínlódunk ezzel a kérdéssel. Mi próbálunk valamit csinálni, de véleményem szerint megoldatlan ez országos szinten is. Egyrészt bérezési aránytalanság, másrészt a prémiumok kérdése. A prémium véleményem szerint nem olyan összeg, amivel az illető vezetőt több pluszra lehetne ösztönözni. Átmeneti megoldásként valami olyat kellene csinálni, hogy inkább kevesebb embert jutalmazni Ugyanabból a prémiumalapból, de magasabb összeggel. Lefejezve egy dolgot szeretnék még emliteni, ami az anyag átadásával kapcsolatosán merült fel. Nehézséget okozott a határozat feldolgozásánál, az elemzésnél az, hogy bizonyos fajta csoportosítás hiányzik. A nagyjából egy fogalomba eső üzemek ssoportositására lenne szükség. Az anyag ugyanis csak egyes üzemeket taglal és ezért kevés az általánibsitásra vonatkozó tendencia. Megpróbáljuk a jövőben ezt a csoportositást, hogy általánosításra alkalmas anyagok kerüljenek ide a VB elé. Virá^ elvtárs: Nagyon meglepett az a dolog, amit mondott Rózsavölgyi elvtars, hogy’"az NDK-ban segédmunkások kezelik a műszereket. Ez az ő iskolarendszerükből is adódik. Egy német pedagógusküldöttség járt nálunk és amikor megmutattuk a kísérletező eszközeinket, majdnem nevettek rajta, hogy hogyan lehet ilyen műszerekkel az üzemi munkára nevelni a gyerekeket. Nem véletlen, hogy az iskolareform törvényt a« társadalom igénye adta fel és ha mi ezen nem segitiink, akkor még sokáig nagyon sok probléma lesz e téren. Ez a szakmunkás középiskola, ez milyen? Véleményem szerint megérné a Danuviának, hogy ez az ipari tanuló iskola szakmunkás középiskola legyen. Azt hiszem, ez is oka annak, hogy elég sok probléma merül fel a szakmunkásainkkal. V
