Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1963-10-11
11 -Az alumínium, yári jelentésben szerepel ez az ujj-levágási baleset, ügyészségi eljárást folytattunk le, mert a vállalat a biztonsági rendszabályt nem tartotta be. Ha ezt az esetet értették az 1 eset alatt, ami a vállalat hibájából történt, el tudom fogadni, de ez nem derül ki a jelentésből. Ezt nem lehet ilyen nagyvonalúan megjelölni. A Vasas szakszervezetből Galambos elvtárssal vizsgáltam ezt az esetet, megállapítottuk, hogy az Aluminiumgyárban ezek a berendezések költségvetésileg megoldottak, 1957-ben megtei’vezték, kivitelezték, alkalmazását azonban elmulasztották, s ez büntető eljárást von maga után. Éppen ezért nem helyes csupán ezt az álláspontot elfogadni, hogy könnyelműsége miatt 4 ujját vágta le a gép. Ami azután összefügg azzal, hogy a vállalat a legmesszebbmenőkig betartsa a törvényes rendelkezéseket. Más ilyen eset is volt, egy fiatal nő haját, a fejbőrével együtt leszedte az egyik kiálló fox^górész, s ebből is bűnügy lett. Ezeket a konkrét dolgokat az elvtársak kicsit nagyvonalúan intézték el. Egyébként az ügyészség kötelezni fogja a vállalatot ezeknek a biztonsági berendezéseknek a felszerelésére. A kormányintézkedés a vállalati igazgatókat utasítja, hogy személyesen irányítsák a beleset* védelmi szemléket, igaz, hogy lehetőséget ad> hogy a főmérnökkel helyettesítheti magát. Azt sem tudom \ elfogadni a beszámoló alapján, hogy nemrég előfordult, hogy a főmérnököt feljelentették a Vasas szakszervezetnél. A gazdasági vezetésnek nemcsak akkor kell észrevenni, amikor a feljelentés megtörténik, hogy a biztonsági szemlék elmaradtak. Az elvtársaknak ezt mégiscsak elemzőbben kellene akkor értékelni, ha a PB foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert ez rendkívül formális dolog, hogy csak az asztalra tesszük, hogy ilyen feljelentés történt és az okokat nem nézzük. A gazdasági vezetésnek ez egy hiányossága, hibája volt. A jelentésnél én is felvetem, hogy rendkívül egyoldalú az értékelés akkor, araikor csupán a balesetek csökkenésén keresztül mérjük le a jó munkát, - annak ellenére, hogy valóban jó munkát " végeznek ott az elvtársak, de a számszerű balesetek csökkenéséből ilyen következtetést nem vonhatunk ahonnal le. Amellett, hogy csökkent a balesetek következtében kiesebt munkanapok száma 1962-höz viszonyüva 1965-ban, én is hiányosnak tartom a jelentést, hogy nem mutatja meg, hogy a csökkenés mellett az egyes súlyosabb csonkulásos balesetek milyen irányba viszik és hol kell konkrétan a vezető elvtársaknak az intézkedéseket megtenni. Az anyag azt sem tartalmazza, hogy melyek azok az üzemrészek, amelyek a leginkább balesetveszélyesek. Az edény- és huzórészleg ez, s itt gyakoriságuknál fogva is nagyobb erőket kell irányítani. Ennyiben szerettem volna az Aluminiumgyár jelentését vitatni, mert az Aluminiumgyár balesetvédelmével én foglalkoztam. A Danuviát illetően: a balesetvédelmi oktatást illetően: jegyzőkönyvben a dolgozók előadták, hogy ők a baleseti oktatás elismerését aláírták, anélkül, hogy oktatásban részt vettek volna. Égy másik ilyen jelentés, hogy a vezérigazgató utasításait nem ismerik azok a dolgozók, akikre tartozik, pl. a benzin- és robbanásveszélyesen területeken. Egy másik ilyen, amit ki kell emelni a Danuviában, hogy az okoknak a feltárása rendkívül felületes, felszínes. Ennek eredményeképpen még a felelősig sem jutnak el, s a felelős megállapításában sok lazaság van. Annál a dolgozónál pl. aki 68 napig volt betegállományban, csak azt irtják, hogy valaki az illető .... ' gépére tette a balesetet előidéző dolgot. Egyetlen egy esetben sem folytattak le olyan fegyelmit, ahol - bár nem fordult elő baleset, - a védelmi intézkedéseket elmulasztották. Az oktatás formális volta tehát, másrészt a szankciók alkalmazása nem segítik a balesetek elkerülésére vonatkozó munkát. 41
