Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1963-03-01
Kikillai elvtársi Van tudomásunk arról, hogy az Alumíniumgyártás vonalon különböző elképzelések vannak a gyártmányok hasonlósága szempontjából történő összevonásra. De jó volna most már egy kicsit bővebben ismerni, hogy mégis, milyen irányba kell fejlődnünk, haladnunk. A politikai oldalát illetően: helyes is, szükséges is volna az, hogy elég körültekintően, kellő alapossággal magyarázni az utat, amelyre rálépünk, mert igy bekövetkezhet az, hogy a politikai munka irányvonalát is meg kell majd változtatni, ha kiderül, hogy nem azon az utón kell haladnunk. Egy dologra szeretném felhívni a VB figyelmét, hogy bár perspektívában is kell néznünk a feladatokat, azonban nem szabad, hogy ez elvonja , elterelje a napi feladatokról a figyelmünket. Ciák elvtárs: A vállalatunk egy tömegcikkgyártó vállalat, tehát itt olyan nagy gazdaságosság nem lesz. Hozunk uj gépeket, de lehet, hogy vaskályhával fogunk a jövő télen fűteni, mert ezzel már az idén is probléma van. Itt kérdezném meg Müller elvtársat, hogy ezen a téren mi lesz? Alapvető kérdésekről van szó. Lemezműhelyben nem lehet szerszám-műhelyt létrehozni. Ilyen alapvető kérdéseket kell tisztázni ahhoz, hogy perspektívát adjunk. Iía ezeket nem tisztázzuk, a jövőben nagyon nagy probléma elé állítja a pártbizottságot és a minisztériumot is. Én személy szerint egyetértek a Fémbutorgyár felháborodásával. Tiltakozni kell az olyan módszer ellen, hogy”gyere be a kollégiumi ülésre, mert át leszel szervezve.’’ Azzal egyetértek, hogy a népgazdaság érdekeit kell nézni, de az a helyes, ha a minisztérium bevonja a helyi párt- és gazdasági vezetést és megbeszéli velük. Müller elvtárs: Felvetődött a KGST kérdése. Általában a KGST-nél nem lehet mondani, hogy, eddig túlságosan jól dolgozott, azt hiszem, ezt nem kell bizonygatni. Hruscsov elvtárs beszéde óta és amit a Szovjetunió ebben az irányban tett, lényeges változás történt, de ennek az eredménye ebben az évben, vagy rövid időn belül még nem fog bekövetkezni. Az iparszervezést illetően: az elvtársak felvetik, hogy nem mindenben volt megalapozott, nem volt mindig végiggondolva. Igazuk van az elvtársaknak, de nem mindenben. Itt gondolok a Danuviára. A Danuviánál végig lett gondolva, annyira, hogy a kohászat is rá lesz állítva, hogy olyan alapanyagokat állítson elő, amely as szerszámok előállítására alkalmas lesz. Igaz amit Belágyi elvtárs mond, hogy a variációk özöne készült el a vállalatukkal kapcsolatban. Hogy ez miért van? Jelen pillanatban nem tartunk ott, hogy a magyar gépipar uj gyárak létesítésére adja a pénzét és erejét, ©hanem az a problémánk, hogy a meglévő gyárainkat megfelelően foglalkoztassuk. Ez össze van kötve az összevonásokkal. De a Fémbutorgyár nem az az üzem, amely feltétlenül a Fővárosban kell, hogy legyen. Az egyik probléma, ami hátráltatja a Fémbutorgyár helyzetének megoldását, az, hogy a fémbútor árusítása nem ment. Erre berobbant az az export, méghozzá tőkés export. Ugyanakkor kijelentette a Könnyűipari Minisztérium: csak akkor veszi át a termékeket, ha átveszi az egész gyárat. Hogy ezt meg tudjuk oldani^ ahhoz az kell, hogy a kapacitást, ehhez a bázist ki kell építeni valahol vidéken. De amíg az felépül, addig is biztosítani kell az exportigény kielégítését. Ugyanakkor a fabútor jooban megy, de most a fémbútor exportja megköt bennünket. Úgy határoztunk, hogy amíg a vidéki gyárat nem tudjuk üzembe állítani, addig nem fogjuk bolygatni a Bémbutorgyárat.
