Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1961-06-09
A cél az, hogy ne csak a párttagok szerezzenek tudomást az eseményekről, hanem a pártonkivüliek között robbanjon az agitációs munka lényege és ez éppen a mi általunk adott érvekkel és módszerekkel történjen. Úgy hiszem, itt van nekünk még tennivalónk. A pedagógusok között ebben nincs baj, agitációnk őszinte és teljesen fedi a konkrét igazságot. Amit nem csinálunk, a következő: annak ellenére, hogy jó utón jái'unk, nem tudjuk kasxxsi szélesíteni a dolgozók tömegének látókörét úgy, hogy ők maguk is igényeljék ezt a munkát. Gábor elvtárs 195S-ban tartott a pedagógus szakszervezeti aktíváknak beszámolót. Úgy állapodtunk meg, hogy beszélni fog az üzemekben folyó termelési agitációról. Úgy érezzük, hogy ez volt a tájékoztatónak a pedagógusok által legjobban érdekelt része. Természetesen a kérdezzfelelek nagyon jó forma, de az a helyzet, hogy van néhány ilyen kiagyalt kérdés is és ilyenkor a szegény előadó két hétig olvashat hozzá irodalmat és folyóiratot, amig erre a kérdésre felkészül. Ki kellene szedni az agitációs bizottságnak a nagy érdeklődésre számot tartó kérdéseket, pl. sokat beszélnek az összehívandó vatikáni zsinatról a pedagógusok között. Erre kihívtuk Lukács elvtársat, aki ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes előadást tartott. Ezután abba is maradt a beszéd, így valahogy talán néha eléje kellene menni az érdeklődésnek. Persze az üzemekben egészen más az érdeklődési kör. De úgy látom, csali akkor tudunk mélyebben belemenni az agitációs munkába, ha elcsípünk egy-egy ilyen nagyobb érdeklődésre számot tartó témát. Nem mondom, hogy ez egy nagyon nagy ««probléma, mert az agitációs munkának mégis az egyéni agitáció a leglényegesebb oldala. S véleményem szerint a módszereiben kellene most már változtatni, hogy kinn az életben megfelelő legyen. Kiss elvtársnői Jónak tartom az anyagot, különösen azt a részt, amely felveti, hogy az egyéni agitációt káli előtérbe helyezni. Van egy olyan tapasztalatunk, hogy az öntudat és a politikai felvilágosító munka összhangja nincs meg az üzemekben. Sokszox* úgy vagyunk - és alapszervezeteink is, - hogy miért kell erről a kérdésről beszélni, úgy is tudja mindenki. Ezért kellene nekünk felhívni pártszervezeteink figyelmét ennek az összhangnak a megteremtésére. Az elért eredmény szép, de még törekedni kell, hogy agitativ, élő, meggyőző legyen. A türelem és meggyőzés eszközével kell érvényt szerezni a határozatoknak. Van a tekintetben is probléma, hogy nem eléggé pártos az agitációs munka. Ez pl. a normarendezésnél volt tapasztalható,, hogy visszavonultak azzal, hogy majd ad választ a pártvezetőség, vagy, hogy ez egy rendelet, végre kell hajtani. A másik oldala, hogy nem eléggé leleplező az agitáció. Ezt a Központi Szerszámgyárban tapasztaltam, ahol a szerszámkészítők közül éppen azok sirtak, akiknek semmi okuk rá nem volt, mert az egyik házat épitett, a másik az autót vett, stb. Ha az elvtársak ott segítettek volna, előbb tudtam volna ezzel a csoporttal dűlőre jutni, de hát ilyen még sok van az élet területén. Tehát a kommunistákat fel kell készíteni az ilyen különböző hangulatrontó emberekre. A másik, hogy az emberek tényleg nagyon várják azt, hogy a kérdésekre őszinte, konkrét választ kapjanak. Pl. a közellátás terén. En azt gondolom, hogy a mi osztályunknak is nagyobb gondot kellene arra fordítani, hogy az információ és az informáltság jobb legyen az üzemekben.
