Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1961-03-31
Hantos eIvtárs: Először is szeretném az elvtársaknak elmondani, hogy számomra a vita rendkívül tanulságos volt és szerencsésen kiegészítette az Írásos anyagot. Gondolom, tudják az elvtársak azt is, hogy a Budapesti PVB novemberben tárgyalta az üzemi közmüvelési könyvtárak helyzetét annak, a felismerésnek az alapján, hogy most már nem elégséges a művelődéspolitikai irányelvekről szólni,általánosan ellenőrizni, hanem konkrétan, a részterületeket figyelve, vizsgálva, a világnézeti nevelés feladatait a végrehajtás folyamatában vizsgálva különböző területeken. Ilyen sajátos és önálló terület az üzemi könyvtármunka, amire nem fordítottunk elég gondot. Ez érvényes a Budapesti PB-ra is. Eljutottunk odáig, hogy nem örülünk egyértelműen csak annak, hogy egyre többen olvasnak és vásárolnak könyvet, hanem vizsgáljuk és kutatjuk, hogy mit olvasnak? A jelentés maga nagyon sok figyelmeztető jelzést ad számunkra. A helyzet felmérése biztos, hogy jobb lett volna, ha tudunk Összehasonlítást tenni, de erre nem volt mód. Budapesti szinten sem tudtunk, csak általánosságban látjuk, hogy 1957* óta jelentős fejlődés van. Az olvasottság mértéke a XIV.kerületben az budapesti átlag felett van egy kicsit. Az, hogy vannak olyan üzemek, ahol 39 %-a olvas a dolgozóknak, ugyanis a 62 % az olvasókra vonatkozik. A budapesti szinten az olvasók számaránya magasabb viszonylag, ami érthető is, mert az értelmiség kisebb %-ban kölcsönöz könyvet az üzemi könyvtárakból. Azt hiszem, az szükséges, hogy a pártszervezeteink ismerjék a könyvállományt, amivel rendelkeznek és megfelelő ajánlásokat, a propagandamunkát megfelelően tudnák befolyásolni. Ebben a jelentésben nincs szó a szocialista irodalomról, s ez a legjelentősebb figyelmeztetés számúnkra a munka további javítása szempontjából, mert gyakorlatilag azt jelenti, hogy még a munkásolvasók közízlését sem tudtuk a szocialista irodalom felé fordítani, másrészt, ahogy a szocialista irodalom terjesztésével a közízlés formálását, a szocialista tudat alakítását is fejleszteni tudjuk. Valahogy úgy érzem, az egyik elvtárs a Távol Moszkvától, cimü könyvet soknak tartja, de ez a könyv értékes és munkásmozgalmi problémákat visz és ezt inkább elismeréssel, mint bírálattal kellene tudomásul venni. Van nekünk módunk beszélni a munkás-témákról, nemcsak a paraszti témákról. Bár szerintem egy Uj barázdát szánt az eke - nem unalmas egy munkás számára sem, vagy a Zsurbin család cimü könyv, ami nagyon hasznos egy munkás számára is. Említették az elvtársak Nyikolajeva: Uj közben c. könyvét, amely kifejezetten a személyi kultusz elleni harc talaján, a nagy változások időszakában született meg, ugyancsak munkás miliőben. De van nekünk még magyar könyvünk is amit ilyen oldalról ajánlhatunk, de nem teszünk hangsúlyt a szocialista irodalomra., Általában is keveset beszélünk a szocialista irodalomról. És ha az ankét nem jó, ezt valóban el kell dönteni. De maga az irodalmi ismeretterjesztés véleményem, szerint egészen népszerű, annak a tematikája ha olyan, hogy mi helyes irányban folytassuk a szocialista irodalom propagálását, egyes írók életének- ismertetésével, müveik illuszt rálásával. Vagy Illés Béla regényét, az Eg a Tiszát, egyszerűen elhanyagoljuk. Szerintem ilyen könyvekre lehetne hangsúlyt helyezni. Az egy más kérdés, hogy a könyvkiadásunk produkált ilyen dekadens terméket. Ittvannak még a könyvtárakban. Ha mi hangsúlyt helyezünk propagandánkban, a szocialista irodalom könyveire, akkor eredményesen tudunk harcolni a kispolgári sznobizmus ellen.
