Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1961-01-27
21 -l Gáspár elvtárs: Meghallgattuk a beszámolót és a VB tagjainak hozzászólásait. Ilyen általános következtetést is le lehet vonni, hogy a VB körülbelül úgy közelitette meg a kérdést, ahogy mi elhatároztuk, hogy kb. hogy kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. A Budapesti Pártbizottság részéről nyugodtan elmondhatjuk, hogy a XIV.kerületi Pártbizottság Végrehajtó Bízott ságának munkája a jók között van. Tényleg nagyon sokrétűen foglalkoznak politikai kérdésekkel a kerületben és a munka minden vonatkozásában eredményesnek mondható és ez jó dolog. Úgy vagyunk a XIV.kerületi Pártbizottság munkájával, mint minden Pártbizottság munkájával, hogy az adott feladatokkal megbirkóztunk és tényleg nem eredménytelenül. Ne frázisként fogják fel az elvtársak, de nagyok a követélmények, minőségileg, majd más módon kell dolgoznunk, a Párt vonalának az érvényesitésén kell változatlanul dolgoznunk, de minőségileg egy kicsit más módon, mert a követelmények nagyobbak lesznek. Nőnek elsősorban abban a vonatkozásban, hogy a Kongresszus fő célkitűzését most a napokban elértük, azt, hogy a szocializmus alapjainak lerakását be kell fejezni. Ez egy és más vonatkozásban újabb követelményeket állit a pártszervezetek elé. Ez annyit jelent, hogy a termelési viszony és a termelési mód egységessé vált, ebből következik, hogy az eddiginél nagyobb erőfeszítést kell fordítani arra, hogy a központi akarat jobban érvényesüljön, mert mindenki tudja, hogy pl. az egyénileg dolgozó parasztra nem lehet kivetni, hogy ebből és ebből ennyit vessen, de a szocialista szektorra már ki lehet mondani. Ezt, a központi akarat érvényesülését úgy fogalmaztuk meg, hogy az üzemi érdek és a népgazdasági érdek azonossága. Nincs meg itt - sajnos - a teljes összhang és ez nem is csodálatos, de most, miután a termelési mód és a termelési viszonyok egységessé váltak, ez komoly gátló erővé válik. Maga ez a körülmény azt jelenti, hogy magasabb szinten kell majd kérdésekkel foglalkozni és ez újabb követelményeket állit a pártszervezetek elé. Az elmúlt J-4 hónapban a Központi Bizottság - és annak különböző szervei - ezzel a kérdéssel mint jelenséggel már foglalkozott. Az elvtársak ha figyelmesen elolvassák az elmúlt év szeptember 20-i határozatát, ott már ténylegesen szerepelnek mindazok a kérdések, amelyeket a VII. Kongresszus meghatározott. Az már a pártmunka betegségét jelenti, hogy a Kongresszus határozatát meg kellett ismételni. A szeptember 20-i határozatban szóvá tett kérdések megoldása tekintetében ez a kulcskérdés, a központi akarat érvényesülése. Az összes kérdéseink megoldása szempontjából ez a kulcskérdés és a pártmunkában ez uj módszereket követel. Nem lehet azt mondani, hogy mi pártmunkások cinikusak vagyunk, hogy szemet hunyunk egyes intézkedések felett, hogy bár a népgazdaságnak egy kis kára lesz, de a szakiknak előnyük származik belőle. Budapesti szinten jelentkezik ilyen és arról is beszéltünk, hogy a nyereségrészesedési többletből az életszinvonal még nem lesz jobb. Ezzel a kérdéssel azért is kell foglalkozni, mert helyenként bár a tünetet látjuk, de a kivezető utat illetően helyenként rossz következtetést vonnak le. Nem tudom, itt igy van-e, de helyenként kezdtük meghirdetni a belharcot a gazdasági vezetéssel szemben. És ezt nem lehet. Mindenért a Párt felel, - ez jó, meg törvényszerű, de persze vannak rossz oldalai is. Az egyszerű emberek is úgy fogják fel, hogy ha a Párt vezet, akkor mindenért a Párt felelős. Nem lehet meghirdetni a gazdasági vezetéssel szemben a harcot, konkrét célkitűzést, követelményt kell velük szemben felállítani és akkor csináljuk együtt.
