Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1960-06-24
Tóth elvtárs: Eelcsuti elvtárs felvetette, hogy az anyagban az van, hogy nem jelent problémát a módszernek a kérdése az iskolákban. Ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem fog problémát jelenteni. Most ilyen kisebb használati tárgyak készítésénél meg tudják oldani a szerszámok kezelésének elsajátítását, de amikor a szakmára kell megtanítani, akkor szükséges, hogy ezek az emberek bizonyos pedagógiai ismeretekkel is rendelkezzenek. A Pedagógus Szakszervezet munkatervében központi feladatként szerepel az oktatásügyi reform vitája, illetve fog szerepelni, igy beszéltük meg Virág elvtárssal. Bevettük azt is, hogy a kommunistákat szinte szemináriumszerüen készítsük fel, hogy ennek gyorsan birtokába kerüljenek, hogy az iskolákban választ tudjanak adni a felmerülő problémákra. Mi igénybe fogjuk venni az elvtársakat, akiket Eelcsuti elvtárs a TIT-től felajánlott. A szakszervezetbe való belépéssel kapcsolatban: mi arra gondoltunk, hogy a 3 év alatt mi bevonjuk a szakszervezeti, az üzem felnőtt társadalmi életébe való bekapcsolódáshoz, s akik ottmaradnának az üzemben, ilyen ünnepélyes formában lennének felvéve és ez talán a többieket is inspirálná, ezenkívül a felvett gyerekben nevelési szempontból is lendítene, ha nem is mindegyikben. Sokat problémáztunk azon, hogy a szocialista brigádok nem vállalnak ilyen kulturális jellegű vállalásokat. Mondjuk, 2^-gyereket vállalnának, akiket alaposabban felkészítenének a szakmunkássá válásához. Azt híffiem, ezt is meg lehetne csinálni egyes üzemekben. Az osztályozás kérdése: volt olyan, hogy egyszerűen azt a munkadarabot osztályozták, amit a gyerek készített. Az igazgatókkal is beszéltünk, ezek egyrésze világosan látta, hogy mi is itt a követelmény, milyen szempontokat kell itt figyelőibe venni. A módszerek tekintetében meg kell mondani, hogy különösen a politechnizációs bizottság nagy munkát végez ennek a felmérésében, s most úgy állunk, hogy a szervezési munkán nagyjából túlvagyunk és most a tartalmi kérdések kerülnek előtérbe. Az anyagban nem szenpel és én magam sem látom ennek a megoldási módját a politechnizációval kapcsolatban a mezőgazdaságnak az alapvető kérdéseivel való megismerkedést. Ez valahogyan mindenünnen ki van maradva. A módszerek kérdésével kapcsolatban: a mozgalmi szervek nyújthatnak segítséget, de a túlterheléssel kapcsolatban alapvető kérdés, hogy az iskolák vezetési színvonalát emeljük, hogy betartsák a tantervet. Schumeth elvtárs összefoglalja a vitát: Vannak itt olyan részek, amelyeket különösebb vitara bocsajtani hem kell, ez a szakszervezeti kérdés is, amely nálunk 5 év múlva lesz esedékes. Véleményem szerint helyes, hogy a szakszervezeti életbe való belépésre is felkészítsük. A másik dolog, hogy amit az elvtársak elmondtak, figyelembe kell venni, gondolok pl. a nyári üzemi gyakorlatra, ez pl. még fizetés nélkül is elképzelhető. A pedagógus és a szakmunkás lesz a két fő alakja a politechnikai oktatásnak, ezt meg kell vitatni olyan irányban is, hogy az életre való nevelés, amely a szakmunkás képzést, a korszerű műveltséget és a kommunista szellemben való nevelést is megoldaná, mert ezekben mindben szerepel a pedagógus és a szakmunkás. Tehát megvitatni ezekkel az emberekkel, esetleg a kijelölt szakmunkásokkal külön, és a pedagógusokkal is, s időközönként a gyerek fejlődésének megvitatása érdekében közös konzultációt tartani, hogy melyik hogyan látja a gyerek tanulását, magatartását, viselkedését, munkáját, stb. Tehát ilyenirányú probléma is van. Éppen ezért a szakmunkások kiválogatása elképzelhető, hogy a szakszervezeti taggyűlésen megvitatás utján történjen, akár taggyűlésen, termelési értekezleten döntsenek, hogy alkalmas-e, vagy sem az illető jó szakmunkás erre a munkára.
