Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1959-02-13
A többi helyen a párttagok személyi példamutatása kielégitő. A bérkérdésnél megállapítható, hogy a vasút bérezés szempont jából nem volt úgy dotálva, mint a többi minisztériumhoz tar tozó üzemek. Volt jo fcos bérkérdés, azonban az 195S~as bér rendezések megközelitően igazaságosan rendezték ezeket, de meg állapítható, hogy jelenleg nem is a bér, hanem egyéb szociális ellátottság kérdésénél voltak elterjedve demagóg bérkérdések. Az utóbbi időben ezen a téren javulás van, a termelési tanács kozások kielégítően választ adnak a felvetett kérdésekre. A progresszív tagdíjfizetés kérdésére: a vasút területén 4 üzem ben megközelítőleg megfizetik a progresszív tagdíjat a párt tag jai. Azonban baj van a magas bért kereső elvtársaknál, főleg a Hámán Katónál mutatkozik ez meg. Itt a pártvezetőség helyi hatá rozatot hozott, behívatta őket és elbeszélgetett velük, így most már javulás mutatkozik ezen a téren. A többi helyen jól áll a progresszív tagdíjfizetés. Vita: Kurucz et. A vasutas pártszervezetek és mi rákosrendezői dolgozók úgy érezzük, hogy nagy dolog az, hogy a VB tagjai kijöttek hozzánk, egy-egy napot itt eltöltőitek nálunk és itt kinn tartják a VB ülést. Egyetértek azzal, hogy ilyen nagy témát röviden összefoglalni nagyon nehéz dolog. Olvastam a jelentést, és az a véleményem, hogy ezek a hibák megvannak a vasutas pártszervezeteknél. Amellett az a véleményem, hogy ez a jelentés egy kicsit rózsa színű képet mutat. Nem akarom azt a munkát lebecsülni, amelyet az ellenforradalom óta végeztünk, de látni kell, hogy nagyon sok még a probléma, a tennivaló. Az ellenforradalom utáni közvetlen időhoz viszonyítva meg kell mondani, hogy jobban is állhatnánk. Hol keresendő itt a hiba? Az egyik párttagjaink általános politikai színvonalának emelésénél keresendő. Véle ményem szerint éppen ezért a logdöntőbb feladat nálunk a párt oktatásnak az egyenesbe hozatala, hogy valóban törődjenek a párttagok a saját maguk képzésével. Asztalos elvtárs válaszában beszélt a vallásosságról. Én nem merném állítani, hogy olyan nagymértékben csökkent volna a hit tanra beíratottak száma, mint ahogy csökkent az értesítések száma. Bár korántsem olyan nagy a vallásosság, mint volt a felszabadulás előtt, azonban meggyőződésem, hogy akkor sem a vallásos beállitottság volt ennek az oka, hanem a szolgálati kötelezettség. A párttagok politikai felkészültségéhez még annyit, hogy a személyes példamutatás nem mindig olyan, mint lennie kellene. Bizony előfordul, hogy a párttagjaink is csinálnak egy-egy hanyagságot, bár nem jut minden a pártvezetőség tudomására. A személyes beszélgetéseken túl, taggyűléseken is foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Úgy gondolom, hogy szólnom kell a Pártbizottságnak a vasutasok igen sok gondjáról, bajáról, amely a mi dolgozóinkat igen komoly mértékben foglalkoztatja. Az egyik dolog a Rákosrendező szociá lis ellátottsága. Olyan körülmények között dolgoznak a^emberek, amilyenben az országban azt hiszem nagyon kevés helyen flalálkozhatunk. Néhány 13 vagy 20 ezer forintos beruházással már meg lehetett volna oldani, meg is volt a pénz rá, de eddig keresz tülhúzták a nagy tervvel, a távlati tervvel, hogy úgy is át lesz építve Rákosrendező, de még mindig nem lett belőle semmi, pedig van már vagy 10 éve ennek, hogy mondják. A munkások deszkabarakokban, bódékban laknak és tisztálkodási lehetőség egyáltalán iftincs számukra.
