Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1958-11-28
Felesuti elvtárs: Itt egy dolgot kellene megemlíteni a jelentős összeállítói felé, hogy jó lenne valamivel céltudatosabban vizs gálni ezeket a kérdéseket. A vezetés szemléletéről szeretnék beszólni. Régi meggyőződésem, hogy részben felülről, részben az élet is állandóban nyomja az igazgatókat, hogy benne legyenek ebben a taposómalomban és éppen ezért fontos gazdaságpolitikai kérdéseket teljesen el hanyagolnak. A főkérdés, hogy a havi, negyedévi terv teljesítve legyen, - egy kicsit minden áron. Ebből kelene nekünk az igaz gatókat egy kicsit kirázni. S miután a magyar piacon ma nem az a probléma, hogy nincs áru, hanem, hogy egy kicsit tetszetősebb kivitelő legyen, az lenne a javaslatom, hogy erre a messzebb mutató szemléletre fel kellene hívni az igazgató elvtársak fi gyelmét. Egyébként egyetértek mindazzal, ami itt elhangzott. Gonda elvtárs: Egy javaslatom lenne. A KIMSZ 40 éves évfordu lója alkalmából meg akarjuk szervezni, hogy az üzemek, válla latok igazgatói és a KISZ szervezetek éves szerződést kössenek. Egyrészt az igazgató vállalja, hogy az 1959-es évben ilyen és ilyen erkölcsi és anyagi feltételeket nyújt a KISZ szervezet részére, másrészt a KISZ szervezet vállalja, hogy ilyen és ilyen területen anyagtakarékosság, termelékenység, önköltségcsökkentés, stb. terén milyen feltételeket teljesít. Ezt hagyományos jelle gűvé, állandóvá akarjuk tenni. Ez volna a lényege a mi határo zatainknak és ehhez kérem a Fárt Végrehajtó Bizottság elvi támogatását, és a titkárin 10-15 percen belül ezt is alaposabban megtárgyalnák a titkárokkal. Gábor elvtárs: En a jelentéssel általában egyetértek, egy gondolat van, amivel szükségesnek tartom még foglalkozni, a műanyagok kérdése. Véleményem szerint a gyártmányfejlesztés nemcsak azo kon a mérnökökön, konstruktőrökön áll, akik megtervezik, hanem maguk a dolgozók nagyon sokat tudnának ebben segíteni. Ezért azt gondolom, hogy külön premizálási rendszert kellene erre kidolgozni, erre van is törvényes lehetőség, hogy akik bizonyos anyagokat műanyagokkal helyettesítenek, jutalomban részesítsék. Ezért azt ajánlom, hogy elsősorban össze kellene hívni a mű vezetők értekezletét és utánna termelési tanácskozáson megvitat ni a műanyagok felhasználásának kérdését. Meg vagyok róla győződve, hogy ez nagyon sokban segíteni fogja a gyártmányfej lesztést. Schulteisz elvtárs: Elöljáróban azt szeretném mondani, hogy ebben az anyagban több mint 100 munkaóra van benne minden egyes brigád részéről. Nagyon sok idegenkedéssel, meg nem ér téssel találkoztunk, s mi sem tudtuk, hogy hová fog ez jutni amikor mi ezt elkezdtük. Amikor a vállalatok megértették, hogy mit akarunk, messzemenően segitették a munkánkat. A müanyafeok kérdésével kapcsolatban: az is szemlélet kérdése, hogy pénzzel oldjuk meg ezt a problémát. Meg kell mondani, hogy a műanyagokat még nem ismerik eléggé. Pl. a bakelittel - amit pedig a világkereskedelemben már kezdenek elfelejteni - mi nem tudunk megbirkózni. Nem ismerik a műanyagok viselkedését a használat során. Nekünk nincsenek ezzel kapcsolatban kutatásaink, a külföld pedig nem hajlandó ilyen munkákat kiadni. Emellett ehhez gépek is kellenek, s nem utolsó sorban emberek, akik ezt végzik. Az iparban az emberek szeretik az újat, de a mű anyagoktól félnek, mert nem tudják, hogy mit várhatnak tőle^. |
