Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1958-05-23
- 5 -Gábor eÍv társ : Az ellenforradalom után éppen ezzel a terület tel foglalkoztunk a legkevesebbet ás ebből adódik az, hogy éppen az orvosok között a pártunk politikai befolyása nem kielé gítő. árról van szó, hogy az orvosoknál viszonylag kevesebb prob léma volt, mint az élet egyéb területén, ezért mi ezen a terüle ten nem fejtettünk ki olyan tevékenységet, mint lehetett és kellett volna. Ennek ellenére az a tapasztalat, hogy fordítva is áll az, hogy az orvosok sem közeledtek - kevés kivétellel - a párt felé, Az a bizonyos álhumanizmus ténylegesen fennáll, amiről a jelentésben szó van. kekünk feltétlenül ki kell dolgozni, hogy hogyan tovább és fel tétlenül keresni kell azt, ami összetart és nem ami elválaszt bennünket. De ennek nem szabad elvtelen udvarlásnak lennie. Jelenleg a helyzet az, hogy a különböző tömegszervezetekben, társadalmi csoportokban benne vannak, ugyanakkor azonban a szak szervezet párthámyitása nincs a kezünkben itt a kerületben. Éppen ezért itt nekünk arra is fel kell figyelni, hogy hogyan tovább. A szakszervezet azon túl, hogy a tagdijat beszedi és szétossza az üdülőjegyeket , mást nem tesz, ezért arra fel Szeret ném hivni a figyelmet, hogy olyan pártmegbizatást kellene adni a párttag orvosok felé, hogy irány a szakszervezet. El lehetne képzelni, hogy a Tanács egészségügyi osztályán keresztül meg rendeznék a fiatal orvosok ankétját. mehetne foglalkozni itt a szakmai továbbképzés növelésével is. Az egészségügyi intéz mények területén bőségesen találhatók osztályidegen elemek, az orvosoknál nem tudunk kezdeni semmit, tekintve, hogy nem tudjuk nélkülözni őket, de ne egy csoportban legyenek. S azt nem tudják megmagyarázni nekem, hogy a telefonos miért legyen bárónő, stb. Azt mondják, azok ott nem ártanak semmit, nincs politikai befolyásuk. Ezt azért akarom felvetni, hogy amikor mi közelebb darunk kerülni az orvosokhoz, egészségügyi dolgo zókhoz, s ilyen engedményeket teszünk, pedig ezen keresztül mi semmiesetre sem fogjuk elősegíteni az orvosok közötti politikai munkát. l'ónay elv társ: l.em olyan egyszerű ez az egész kérdés, mint amilyennek látszik. Ha az orvosokat igy kategóiizálnánk, nem túl sok ellenséges elem van. Éppen ezért én ketté osztanám a kérdést, az orvosok viszonyulását a demokráciához és az orvo sok viszonyát a párthoz. A tapasztalat és a beszélgetések alap ján általában meg lehet állapitani, hogy az orvosok zöme passziv, de nem ellenséges. S, hogy most miért passzívabb mint volt az ellenforradalom előtt? A döntő kérdés az, ha megnézzük az orvosok mai szocialista összetételét, a párthoz való viszo nyulás összetételét, azt kell látnunk, hogy sokkal rosszabbul állunk, mint álltunk 1945-ben. Az egyik, hogy bennünk van, orvosokban az a tanítás, hogy az anany középuton haladjunk. A másik, hogy ha megnézzük hogyan viszonyul a pártonkivüli a párttagsághoz. A fiatal orvos azt látja, hogy a vezetőorvos, mint pl. h-usznyák professzor, nem lép be a pártba, akkor ő miért lépjen be? Ha egy fiatal orvos párttag, egy csomó párt munkát akasztottunk a nyakába és azt mondják neki, hogy nem tudsz folyamatosan résztvenni a tudományos kutató munkában, stb. mert valami pártmunka miatt mindig kimaradt.
