Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1958-01-17
- 5 -Az anyagnormák területén állítom, hogy a legnagyobb káosz van, egyrészt nem élnek, másrészt rosszak. Az anyagigényléssel van a legtöbb baj, van anyag, csak éppen nem olyan méret és minőség, mint ami kellene és nem érkezik meg időre. Ilyenkor már méretű anyagokat dolgoznak át, mivel gyártani kell és mire a rendelt anyag megérkezik már nincs rá szükség. Vagy pl. a trafó és dinamó forgó lemezeket tábla anyagból készítik akkor, amikor hulladékanyagból is nagyszerűen el lehetne készíteni. Csak egy-két szerszám kellene és olyan ember, aki nem normában csinálná, hanem akár órabérben. Hiányzik a műszaki vezetőkben a takarékossági szemlélet. Ezért azt javasolom, hogy a műszakiak körében kellene erről sokkal többet be szélni és ankétokat szervezni számukra. Az intézkedési terv kidolgozásánál szerepelnek ilyen leltári dol gok. Elismerem, hogy ezen a téren is probléma van, de remélem, hogy ez a mozgalom nem fog leszűkülni erre a dologra. Az anyaggal val ó elszámoltatást kellene bevezetni. Az a javaslatom, hogy amikor ez ’ bekerül a gyári tervbe, akkor prémium feltételévé tenném a műszaki dolgozóknak. A bér és átlagbérezésnél véleményem szerint komoly problémák vannak. A jelenlegi bérezésnél a minőség és takarékosság szempontjait egyál talán nem veszik figyelembe. Azt tapasztaltuk, hogy sok az uj dolgozó, rengeteg fiatal dolgozik nálunk, megnéztük mi ennek az oka, hát az történik, hogy felvesznek fiatal lányokat, fiukat, akik ala csony órabérben dolgoznak és így az átlagbér nem lesz túllépve. E téren bizonyos fokú túlzás és csalás kezd mutatkozni. Kengeteg túlóra van és sok az állásidő, s felvesznek olyan embereket is, akikre nincs szükség,csak azért, hogy az átlagbért he lépjék túl. Gábor elvtárs; Azt hiszem abból kellene kiindulni nekünk, hogy az anyagtakarékossági mozgalmat ij.yen súlyos ellenforradalmi események után társadalmi üggyé kell tenni, hogy mindenkinek, minden becsüle tes dolgozónak az ügye legyen. Ez az előterjesztés alkalmas arra, hogy ténylegesen társadalmi üggyé tegyük, de szükséges hozzátenni, hogy ebben a munkában a pártszervezeten kívül mindenféle társadalmi szervnek és magának az állami szerveknek is be kell kapcsolódni, enélkül komoly eredmónyt elérni nem vagyunk képesek. Jó lenne meg nézni, hogy hogyan tudjuk ezt az egész munkát az életbe áttenni. Már volt egy olyan rendelkezés, amely meghatározta, hogy létre kell hozni egy ilyen üzemi bizottságot, amely kidolgozza a takaré kosságra vonatkozó terveket. Javasolom, hogy felhívásunkban tér jünk ki arra is, hogy legyen egy ilyen szervezeti forma, aki ezekkel a feladatokkal foglalkozik. Éppen ezért helyesebb lenne, hogy egy ilyen felhívás helyett inkább levelet intéznénk a kerü let dolgozóihoz, amelyben elmondanánk, hogy miben kérjük a dolgozók segítségét ebben a munkában. Javasolnám, hogy a Gazdaságpolitikai Bizottság ezeket a terveket bekérné az üzemektől. Ezenkívül ki választanák a kerületben azt az üzemet, amely az anyagtakarékosság terén a leggyengébb ezt a bizottság maga patronálná és segitené, s ezt később máshol is feltudnánk használni agitáció céljából, ennek az üzemnek a tapasztalatait. A bérezés kérdését illetően; régi dolog, hogy minden munkaterületen, ha a bérezés jól megvan szervezve, ösztönző hatású. De feltétle nül helyesnek tartanám a szakszervezeti bizottság és a felsőbb szer vek figyelmét felhívni, hogy az átlagbérezési rendszeren belül kell olyan bérezést kialakítani, amely elősegíti az anyagtakarékossági mozgalmat. Az ügyrend kérdésével kapcsolatban egyetértek, hogy ne vegyük elsődlegesnek, de, hogy rendkívül fontos, ezt az élet sokoldalúan bizonyítja. Ezért segíteni kell, hogy az ügyrend det, ahol nincs, megfelelően el tudják készíteni.
