Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1988-03-24
A stabilizációs és kibontakozási program kimunkálását a reform folyamat továbbvitelét, az intézményrendszer korszerűsitését , stb. Ha nem is va gyunk mindig elégedettek a megtett lépésekkel, a kezdeményező szerep felvállalásával, joggal várunk offenzivebb reakciókat, a progresszív folyamatok most is tölünk, a párttól, a JászaiiMari térről és nem a Jurta színházból indulnak ki. 3. oldal első bekezdésének második sorában az a betét mondat, mely a párton belüli hierarchiát a megújulás gátjának tekinti szerencsétlen és talán apolitikus megfogalmazás is, mert ebben a formában szervezetink lenini felépítésének és működési mechanizmusának tagadását jelentheti, pedig nem erről van szó, hanem arról és ezt igénylik a párttagjai, hogy a testületek és azok tagjainak szerepe növekedjen az apparátusokkal szem ben, az irányítási lépcsők csökkenjenek, a jogkörök decentralizációja növekedjen, a tagság szervezeti szabályzatban megfogalmazott jogai és kötelességei a politika álakitásában és végrehajtásában maradéktalanul érvényesüljenek. Ezen az oldalon Írjuk továbbá, hogy a hit és bizalom visszaszerzése érdekében elvárásként jelenik meg a szükséges személy cserék kérdése, mely érinti a főtitkár személyét is. Az igaz, hogy a korábbiaktól eltérően, ma egyre többen foglalkoznak e kérdéssel, néhányan bírálják, már kikezdik Kádár elvtárs személyét is. De ebből azt a kö vetkeztetést megtenni, hogy elvesztette volna a zuglói párttagok több ségének bizalmát, butaság volt és a valóságtól messze van, mert most is személyében látjuk többségében annak biztosítékát, hogy az eltervezet folyamatokat végig tudjuk vinni. Megvan a tekintélye, a nimbusza még min dig képes a tömegeket lelkesíteni, mozgósítani. A múlt heti nyilatkozatá nak ha nem is osztatlanul, de ez a megítélése, visszhangja. Még azok is, akik megkérdőjelezik személyét, felvetik az esetleges változtatás igényét arra már nem vállakoznak, hogy általuk alkalmasabbnak vélt személyt je löljenek meg, de szerencsére nem is az ő dolguk az ilyen irányú káderelőkészités megtétele. Az viszont általánosítható, hogy az ország ilyen nehéz helyzetbe kerüléséért nagy számban tették a beszélgetések során felelőssé a legfelsőbb párt és állami vezetést. Konkrét személyek emlí tésével, vagy anélkül őket okolják a hibás, vagy a nem kellő időben ho zott döntésekért. Főleg az idősebb, vagy a hosszabb ideje a vezetésben dolgozókkal szemben fogalmazódott meg a kritika és a bizalmatlanság. Úgy látják, hogy a vezetés nem eléggé önkritikus. A személyes felelősség elmosását elfogadhatatlannak tartják. Úgy vélekednek, hogy nem a munkások tömegén múlott, hogy az ország ilyen nehéz helyzetbe került. Az elmúlt
