Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1987 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1987-03-09
megkövetelőket a "mi emberünként" kezeljük. Nem elég a párt po litikáját elfogadni, azt végre is kell hajtani minden vezetőnek! A vezető - legyen az pártonkivüli is - nyíltan hirdesse, alkotó módon alkalmazza a párt politikáját, döntései pedig ehhez igazod janak! Elhangzott, hogy a vezetőkkel szembeni követelmények meg határozásánál ilyen-olyan jelzőket használunk. Gyakran fellán gol a vita arról, hogyan is kell értelmezni, érteni a vezetői hár mas követelmény-rendszert. A különböző jelzők, paraméterek mind nagyon fontosak és igazak, szerepüket az élet már többször vissza igazolta, de a vezetői alkalmasság talán legfontosabb kritériuma az alapvető tisztesség, a cselekedet és az eredmény. Ezek minő sítik a vezetőt és rajtuk keresztül magát a társadalmat is, legyen szó párttitkárról, szakszervezeti bizalmiról, vagy éppen gyárigaz gatóról . Az utánpótlást tekintve kritikusan tették szóvá: nem tudunk kellő érvényt szerezni annak az elvárásnak, hogy minden vezető köteles elősegíteni beosztottja szakmai, politikai fejlődését, vezetővé válását, gondoskodni az utánpótlás tervszerű kiválasztásáról és neveléséről. Tapasztalható mind a politikai, mind a gazdasági vezetés részéről, hogy az aktuális vezető váltások pillanatában -több esetben nem az addig tervezett személy kerül javaslatba kinevezésre. Ez a terv alkalmazhatóságát teszi kérdésessé, növeli a véletlenszerű javas latokat, kinevezéseket. A tervekben szereplő káderek tudatos felkészítésének körülményeit elemezve tapasztalható, hogy nem pontosak, nem célra irányulóak a tervekben szereplőkkel kapcsolatos konkrét elképzelések, feladat megfogalmazások. Ebből adódóan a beiskolázás, képzés is általános jellegű (középfokú, felsőfokú végzettség). A megismerést, felké szítést segítő megbízások alig, vagy egyáltalán nem konkrétak, a követelmények teljesítése időszakokra bontva nem tervezett, ebből következően folyamatosan nem értékelt. Mindezek eredményeként a kinevezésben állás foglalók több ízben kompromisszumokra kénysze rülnek, amelynek következményeivel a későbbi minősítések kapcsán, mint negatívumokkal kerülnek szembe.
